Amíg alszom

Mert adva vagy, akár az érthetetlen0d35c68137e74bd3b6b47bf2ab3ba708
életigenlés, a vér zaklatott
rohamai a púpos kéz-erekben,
mint fényes és beszédes ablakok
üvegén a szájról felszálló pára,
mint egy be rögzült mozdulat fölött
az eszmélet rideg realitása,
jóllehet már közvetve sincs közöd
időhöz, térhez – mégis felsorollak,
s más neveket: élő szerettekét,
helyeit, színeit gyerekkoromnak,
dédapám májfoltos, ernyedt kezét,
de ólmos szemhéjaim leragadnak:
nehéz redőnyei egy kirakatnak.

Závada Péter verse

Advertisements

Milyen hideg lehet

Závada Péter verse8872c29f03f7816c7653b1709cf8a9b0

Reggelre kihűlt a helyed,
belepte valami nyirkos és hideg,
mint a hó azt a szürke foltot,
amit az autók hagynak.
Nem tudom, te hiányzol-e,
vagy csak az, hogy eszembe juss
– emlékszel, amikor az építkezésen
üveggyapotba tenyereltem,
napokig nem tudtam eldönteni,
hogy egy szilánk szúr-e, vagy már
csak a helye. Pedig én próbálom
kitapogatni a közösen eltöltött
időt, mint egy villanykapcsolót
a sötétben. A sötétség mélyén
azt az ismerős arcot. Összerakhatatlan.
De te a kezem ügyében hagytad
a harapófogót, hogy megtanuljam,
milyen hideg lehet egy terpesz.
Mélyen a bőröm alatt viszketsz.
Üveggyapotba törülközni.

Quote

Závada Péter: Boldog óra

afgvs

Élek, s ez ritka alkalom.
A fény kisujjnyi, törtfehér
sugár a kerti asztalon.
Tán megjössz, mire körbeér.

E nyári kert az árnyaké.
Nyugodt ez így ma. Gondolom.
A fény, akár az árpalé
szivárog át a lombokon.

Ma mégse jössz. A sarkon állsz.
A nap korongja fölragyog:
ezernyi égi vaskohász
locsolja szét a sörhabot.

Tudom, hogy ez nem épp vidám:
e nemjövés, ez ócska szesz
– élek, s ez nem az én hibám,
Ígérem, orvosolva lesz.

 forrás: holmi.org