Gozsdu Elek: Köd

Valahol a 19. század végén, egy vidéki magyar faluban, a kastély ura meghal. Feleségét, a gyönyörű és fiatal Olgát, valamint kislányukat, Miriamot, a temetés után egy évvel, a gyászmisén pillantjuk meg először. A fekete ruhát viselő, a gyászidőszakot még le nem záró család tagjai még, Márta, Olga mostohanővére, annak férje, Viktor, valamint két kislányuk. A szertartást egy fekete fecske berepülés szakítja meg, mely a családot nevetésre, az imádkozókat megbotránkoztatásra kényszeríti.

9c794d38e87b143491ae919cc11e5f11_thumb.jpg

Néhány fejezet után az olvasó számára is világossá válik, hogy az idilli kép korántsem eszményi, komoly konfliktus húzódik a família tagjai között. Habár a cselekmény és a párbeszédek játékosságot feltételeznek, a feszültség nem oldódik. A szerelmi négyszög, mely megfertőzi mindnyájuk életét, a főhősök számára megoldhatatlan. Csehovi hősök ők, a cselekvőképtelen “felesleges ember” mintái, kik vidéken élik unalmas életüket. A köd pedig, ami nemcsak a természetet uralja, hanem a kastély és a benne lakók életét is meghatározza, kilátástalanságot és változtathatatlanságot ígér, így szereplőink életét ha maguk nem is, de a természet befolyásolja, vakokká válnak és elzárja őket. Nem csupán a köd az egyetlen metafora, de a gólya, mint repülni képtelen rabmadár, valamint a madár-motívum is központi szerepet kap.

6f747bd1677028d584789020b8c1f2a4_thumb.jpg

Gozsdut a “magyar Turgenyevnek” is szokták nevezni. Ez az orosz hatás a kisregényben is megfigyelhető: szereplőink orosz neveket viselnek, a kallódó nemes és a vidéki kúria megjelenése, valamint a zene és a tájábrázolás fontossága.

Gozsdu Elek munkásságára a naturalizmus és szimbolizmus gyakorolt hatást. Naturalizmusát legfőképpen a társadalmi meghatározottság kutatása, szimbolizmusát pedig a metaforikusan építkező szöveg képviseli. Ez a kettőség magánéletében is jelen van, hisz irodalmi pályája mellett, mely csupán három évig tartott, bíróként dolgozott tovább.

A hazugságot avatják világrenddé

Babits Mihály:Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód:
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér és
fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

A Franz Kafka A per c. regényét olvasva jutott Babits verse az eszembe. Pontosan kifejezi azt a nyomasztó, fullasztó légkört, ami a cselekményt jellemzi. Valahogy már Jozef K. letartóztatásakor sem tudjuk elfogadni ezeket a körülményeket, s ahogy a történetben haladunk tovább, egyre inkább idegenedünk el ettől a (vagy a való) világtól.
Nem szeretnék hosszas elemzésekbe kezdeni a művel kapcsolatban, mert úgy gondolom, a vers megtette ezt helyettem is.
Szokatlan világ az, ahol Jozef K pere elindul és még szokatlanabb ahol véget ér. K először nem akarja elhinni, hogy milyen eljárás is folyik ellene, éppen ezért jobbnak is látja, ha nem avatkozik bele. De látva a lassú haladást, a feketeséget mindenhol, a hosszú sorokban dolgozó ügyvédeket a padláson, mégis úgy dönt, hogy ügyvédet fogad, majd pedig saját maga veszi kezébe az intézést. Soha nem tudjuk meg, miért is indítottak ellene eljárást. A regény végén azonban K elfogadja azt, amit mi képtelenek vagyunk:
elfogadja a világot olyannak, amilyen, a sorsát, a per kimenetelét, ami természetesen nem lehet más, mint csak halál.

08ee26d1090b5a297fbeda368dedf51d 61d0efa9172d916a33bcd847af6f11ce f289f877ce79813754b37733539def48

Marcel Proust és Én

…avagy egy hónapom az eltűnt idő nyomában

mp01Marcel Proust furcsa életét kevesen ismerik. Gazdag családban nőtt fel, mondhatnánk, elkényeztetett gyermekként. Apja és nagybátyja halála után hatalmas vagyont örököl, utolsó 8-10 évét viszont a regényírásnak szenteli. Furcsa idegbetegsége miatt nem hagyja el otthonát, szobája falait parafával vonja be, zavarja mindenfajta zaj. Általában éjszaka ír, délben kel.
A regényciklus első kötete, a Swann, 1913-ban jelenik meg, amelyet saját költségén ad ki. Négy kötet kiadását tervezi, mégis hét lesz belőle. mp02
A ciklust halála zárja le, véletlenszerűen, ugyanakkor a mű kompozíciója olyan összetett, hogy nem nevezhetjük  töredéknek,mivel egyszerre érvényesül  nyitottsága és zártsága.
A regény leírása nehezen megvalósítható. Proust olyan narrátor, aki tanúként részese az elbeszélt történetnek, mégsem mindentudó, mert amit mond, nem teljesen megbízható. Ezt az elbeszélési módot korábban Henry James, amerikai író alkalmazta, de szintén hatással van még rá Balzac Emberi színjáték című műve.

A regény világában a narrátort azonosítjuk Marcellel. Viszont nincs folytonosság: szerzői személyiség, ami kibontható a műből, nem azonos az életrajzi személyiséggel. Az elbeszélőt csak feltételesen nevezi el Marcelnek, akkor, amikor Albertine álmáól felkelve megszólítja az elbeszélőt.

Az általam olvasott A fogoly lány, a ciklus ötödik kötete. Központi témája az elbeszélő Albertine-hez, a szeretőjéhez való viszonya. Vajon szereti e Albertine? Ő maga viszont szereti? Vajon a lány hűséges e hozzá? Vonzódik e saját neméhez? A könyv során sokszor gondolhatnánk, hogy mp03Albertine valóban hűtlen, de mivel soha nem kapják rajta, ez a ciklus során egyszer sem derül ki, és Marcel sem fogja soha megtudni.
Nagyon fontos e regényben a szerelem alakzata. Mivel Marcel nem tanúja minden eseménynek, meg kell tanulnia kiismerni szerelmét, meg kell tanulnia őt olvasni. Viszont tudjuk, hogy a szerelem sokszor elvakít, így néha tévesen olvassa ezeket a jeleket. Soha nem tudja a lányt rajtakapni, mivel Albertine művészien tud hazudni. Elbeszélőnk mindvégig két feltevés között mozog: vagy elhiszi, amit Albertine mond, vagy nem. Ez a két tézis, egymásnak ellentmond, kizárja egymást.

A könyvből estélyeket, a korabeli Párizst és az arisztokrácia világát is megismerhetjük. mp04
Jelen vannak bárók, nagyhercegnék, nagyasszonyok, zenészek, szolgák. Amikor Marcel kinéz az ablakot, az egész utcát megismerhetjük.
Néha vágyódik a “pornép” közé, néha viszont visszazárkózik az elefántcsont-toronyba, s még Albertine-t sem engedi magához közel.
A regény folyamán az elbeszélt idő lerövidül, viszont az elbeszélés ideje meghosszabbodik: néhány óra történéseit, az arisztokrata estélyeket 3-4-500 oldalon ismerteti, míg 15 év történéseit csupán 1-2 mondat során. Fontos megjegyeznünk, hogy Proust nem filozófiai nézeteit osztja meg, nem is a cselekményt írja le, hanem azt, ahogyan azok a történéseket, hasonlóan az expresszionizmushoz, megélte, ahogyan azok keresztül mentek rajta.