Ti valamennyien az elveszett nemzedékhez tartoztok.

A fiesta valóban megkezdődött. Egy hétig tartott éjjel-nappal. Egy hétig tartott a tánc, az ivás, az ordítozás. Ami e héten történt, csak a fiesta alatt történhetett meg. Végül már minden teljesen valószínűtlennek hatott, s úgy tetszett semminek sem lehet semmilyen következménye. Következményekkel törődni képtelen dolognak tetszett a fiesta alatt. A fiesta egész tartalma alatt az embernek az volt az érzése, még a legcsöndesebb pillanatokban is, hogy kiabálnia kell, ha azt akarja hogy, meghallják. Ez volt az érzése minden cselekedetével kapcsolatban is. Ez volt a fiesta, ez tartott hét napig.

Hemingway első regénye, a Fiesta, 1926-ban nem sokkal az első világháború után jelent meg. A regény az amerikai író egyik legfontosabb alkotása, melyben olyan kulcsmotívumok kapnak szerepet, melyek az életmű későbbi alkotásait is meghatározzák (bátorság, barátság, szerelem, férfiasság – verekedés, bikaviadal, kiábrándultság).

9631031dd0cd5dfa9c0f941f11f42a0fA Fiesta szereplői mind a világháború túlélői, olyan amerikaiak, akik céltalanul, alkoholmámorban bolyongnak a világban, távol hazájuktól. Hemingway az első világháborúban az amerikai Vöröskereszt mentősorfőrjeként vett részt. 1918-ban megsebesült, hazatérése után a Toronto Star párizsi tudósítója lett, itt születtek meg első szépirodalmi alkotásai is.

Nem személyekről, hanem egy egész nemzedékről szól. A háború utáni, eszmény és cél nélküli generációt Gertrude Stein „elveszett nemzedéknek” nevezte: ők voltak azok az ameriaki írók, akiket a háborút követően, hazájukba visszatérve nem hősként fogadtak, hanem fenntartásokkal. Európába telepedtek át, itt akartak értelmet találni életüknek.

A regény szemben áll azzal az amerikai felfogással, mely a pénzt és a hasznot tekinti az egyetlen értéknek, Hemingway a helytállás kultikus tiszteletét és a halállal mérkőző bátorságot helyezi az erkölcsi rendszer középpontjába. Jake, a főszereplő – aki a narrátor is – hemingway-i pozitív hős mintalakja: bátor, gyakorlatias, őszinte és természetes.

A cselekmény a Párizsban összeverődött társaság (1 nő, 4 férfi) Pamplonába utazását beszéli el. A célt vesztett szereplők a fiesta alatt még inkább a7b56c0b96f0160df5473c7af2c48c09elveszettnek tűnnek: az óriási tömegben gyakran tévesztik egymást szem elől, verekedésbe és konfliktusba bonyolódnak, napjaik másról sem szólnak, csak  kávézókban és bárokban való üldögélésről.

Hemingway ezzel az alkotásával a 20. századi próza stílusát is megváltoztatta: újszerűsége nem csak abban rejlik, hogy egy olyan regényt írt, mely hatásvadász fordulatok nélkül is működik, hanem olyan nyelvezetet alkotott meg, mely a korábbi hangnemmel ellentétben, naturalista, tárgyilagos és nyers.

— Robert — mondtam —, nem használ az sem, ha az ember elutazik. Azt is kipróbáltam már. Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól. Nincs semmi értelme.

(forrás: enciklopedia.fazekas, cultura.hu, irodalmijelen, moly)

 

 

 

Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

1961. július 2-án hunyt el Ernest Hemingway

Hemingway a blogon:

Az író, újságíró, haditudósító, novellista 1899. július 21-én, a Chicago melletti Oak Parkban született, kalandozó orvos apa és művészetkedvelő anya gyermeke4a87f4a6d62d3e768ba105cefd586a57ként. A jómódú polgárcsaládban protestáns erkölcsök uralkodtak, s a szülők azt sem nézték jó szemmel, hogy fiúk az egyetem helyett, Kansas City vezető lapjánál a Star-nál helyezkedett el riporterként, sőt az édesapa tiltásának ellenére, Hemingway önként jelentkezett katonának az első világháború kirobbanásakor.

Gyenge szeme miatt azonban csak mentősofőrként alkalmazták az olasz fronton. Egy sebesülést követően beleszeretett ápolónőjébe, s ezt a románcot jeleníti meg a Búcsú a fegyverektől című regényében. Kétségtelen, hogy legismertebb műveit maga a háború, a háborúban szerzett 02c1c6ee057ae526b88f718caea642b2 tapasztalatok ihletik, de későbbi haditudósításai is rendkívüliek.
A világégés végével visszatér az Egyesült Államokba, később pedig a Toronto Star újságírója lesz, s Franciaországba küldik.

Párizsból az 1921-es görög-török forradalomról küld tudósításokat, ám a francia főváros nem csak ezért jelentős életében: első regénye, mely a Fiesta | A nap is felkel címet kapja, szintén itt kerül kiadásra. A könyv az 1920-as és 30-as évek Párizsba önkéntes száműzetésbe vonult amerikai írók és költők, az elveszett nemzedék céltalan, háború utáni életét mutatja be. Hemingway csatlakozott a párizsi modern irodalmi mozgalomhoz, s szoros barátságot kötött Fitzgerald-dal és Ezra Pound-dal.

“A fiesta valóban megkezdődött. Egy hétig tartott éjjel-nappal. Egy hétig tartott a tánc, az ivás, az ordítozás. Ami e héten történt, csak a fiesta alatt történhetett meg. Végül már minden teljesen valószínűtlennek hatott, s úgy tetszett, semminek sem lehet semmilyen

1937-től szintén haditudósítóként dolgozott Spanyolországban, ahol a polgárháborúról küldött beszámolókat, sőt még egy színdarabot is írt a megszállt Madridról. A spanyol helyzet inspirálta az Akiért a harang szól regényét, mely egy amerikai önkéntes katona három napját beszéli el. A művet az elnyomás elleni harc szimbolumának is  tartják.

Mert ebben a pillanatban megpillantotta az alacsony testű szörnyeteget lapos, zöld, szürkésbarna foltos tornyával s előremeredő gépfegyvercsövével, amint a napfényben lassan előrebukkan a kanyarodó mögött. Tüzelt s hallotta, amint a golyói koppannak az acéllemezeken. A kicsiny könnyű tank hirtelen visszahúzódott a sziklafal mögé.

1941-ben az Egyesült Államok hadba lépése után Hemingway egy ideig a tengerészeti hadviselésben vett részt: saját halászhajójával vadászott német tengeralattjárókra, de a normanidia partraszállásnál is jelen volt, az amerikaiakkal lépte át a csatornát, Párizs felszabadításakor pedig maga is harcolt. A spanyol polgárháborúban ismerkedett meg Robert Capa-val, aki mentoraként és apjaként tisztelte:

“Napról napra szaporodtak Londonban az invázióval kapcsolatos mendemondák, valamint az innen-onnan érkező Nagyon Fontos Személyiségek. Az egyik utolsó kérelmező, akit még felvettek a Kis Francia Klub tagjai közé, a hatalmas, őszesbarna szakáll mögé rejtőző Ernest Hemingway volt. Színtiszta förtelem volt még ránézni is, én mégis őszintén örültem, hogy viszontláthatom. Barátságunk a régi szép időkben kezdődött. 1937-ben találkoztunk először, a spanyol polgárháborúban, ahol én zöldfülű fotóriporter voltam, ő pedig híres író. Mindenki “papának” becézte, és én is hamar apámnak fogadtam. Az azóta eltelt években számtalanszor nyílt alkalma eleget tenni szülői kötelességeinek, és ezúttal határozottan boldog volt, hogy nevelt fia kivételesen nem szenvedett heveny pénzhiányban. Mivel bizonyítani szerettem volna virágzó jólétemet és iránta érzett rajongásomat, elhatároztam, hogy estélyt rendezek a tiszteletére egyéb célokra teljesen hasznavehetetlen, de annál költségesebb lakásomban.” (Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból)

3e12299deeed8b5740893311331b42f4

A világháború után Kubában telepedett le, ahol közel 21 évet töltött. Itt írta a kevésbé sikeres regényét A folyón át a fák közé-t, de szintén itt született meg Az öreg halász és a tenger. AZ idős kubai halász története 1953-ban Pulitzer díjat nyert, majd 1954-ben irodalmi Nobel-díjat.  Hemingway-t évekig kezelték súlyos depressziója miatt, ám 1961-ben öngyilkosságot követett el.

Íróportré: Kaffka Margit

Láttam őt vitában lázban-tűzben, láttam fölényes gúnyorosságúnak, láttam marónak, láttam készakartan és kajánul elfogultságokhoz ragaszkodni, láttam saját nagyszerű sziporkázásán ámulónak és ujjongónak, láttam makacsul, hidegen küzdeni és éppígy meggondolatlan vaksággal, csak egyet nem láttam! Azt, hogy Kaffka Margit közönyös maradt volna, vagy únottságból, vagy okosságból kitért volna a legbanálisabb, legelcsépeltebb vita-alkalom elől és ne talált volna rögtön tíz új és különös szemszöget, amikbe bele lehet helyezkedni a kérdésnél. (Tersánszky J. Jenő)kaffkama

Már gyermekkorában is lázadó természetű, poétai álmokat dédelgető lány  Az szatmári irgalmasnővérek zárdájában elemi iskolai tanítónőnek tanul, egy évet pedig Miskolcon tanít, ahol nehezen viseli a kisvárosi, fojtogató légkört. Irodalmat és gazdaságtant oktat, megjelennek első írásai, és ebben az időszakban kezdődik a Nyugattal való szoros és folyamatos kapcsolata. Az első számban, mely 1908-ban jelenik meg, Kosztolányi Dezső Négy fal között című kötetének bírálatával szerepel. Első  házassága boldogtalan, harmóniától mentes és hamar tönkremegy, férjétől, Fröhlich Brúnótól, néhány év után elválik. 1914-ben megy újra férjhez, Bauer Ervinhez, ám boldogságukat az első világháború szakítja meg, férjét behívják katonának. Hétköznapjai szorongással és idegességgel telnek. Életét 1918-ban a spanyol nátha elleni küzdelemben veszti, kisfiával együtt.

Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. Erős ember, művész, kinek jó és biztos sorsa van s minden kritikák se tarthatnák vissza az életében adva-adott, kijelölt útjában, mely minden lendületében az övé. (Ady Endre)

ir395kd81237aA századelőn a társadalmi figyelem egyértelműen a nőkre fókuszál. A nőkérdés egyaránt megjelenik a kulturális és politikai színtereken. Elindul az emancipáció, feminista mozgalmak ütik fel a fejüket, nők is továbbtanulhatnak a felsőoktatásban. Ezzel párhuzamosan pedig létjogosultságot kapnak a női szerzők is, akik által irodalmi ábrázolást nyernek a polgári társadalom női problémái. Fontos megjegyeznünk, hogy az irodalomtörténeti kánonban sokáig egyedül Kaffka Margit képviselte a női szerzőket.

Kaffka Margit életműve lenyomata kora gondolkodásmódjának és problémáinak, az újat akarás és a nosztalgia iránti vágyakozás kettőssége jellemzi. Művein az emberi nyugtalanság motívumai is megjelennek, de jelen van a csalódás, a kiábrándultság, a tépelődés, illetve a menekülés mozzanata a valós világtól az illúziókba és az álmokba. Alkotásaiban nagy szerepet kapnak a női lét problémái: győztes asszonyt sosem látunk, csak a válságba sodort modern nőt, aki elvesztette korábbi létbiztonságát, és ingatag talajra lépett.

Viszont vannak női munkák! Vannak olyan elvégezni valók, amelyeket férfi tízszeres munkaerővel, sőt semmi munkaerővel sem tud úgy megcsinálni, mint egy asszony. És a Kaffka Margit regénye után látom csak, hogy az írás: az életnek írásban kiélése éppen úgy lehet asszonyi lehetőség, mint férfiúi. A magyar társadalomnak azt a rétegét, amelyet Kaffka Margit írásban ád: soha senki így nem adta, nem is adhatta. Sőt az emberéletnek ennél különb, asszonyszemmel látott, asszonyélettel átélt, asszonytehetségen átfőzött extraktumát sem adhatták sokan: ez a regény, egy igazi írói tehetségnek szerencsés és boldog kiáradása. (Móricz Zsigmond)

Novellista életműve egyik gyöngyszeme a Csöndes válságok elbeszéléskötet, mely 1909-ben született  A kötet darabjai szinte ugyanazokat a jegyeket hordozzák magukon, mégis egy színes, változatos mozaikokból álló művet tart kezében az olvasó. A bejegyzéshez a Kaland című novellát választottam, melyet itt el tudtok olvasni.

A mű címe egyaránt utalhat a pár titkos viszonyára, kalandjára, de a nyugtalanító és végzetes kimenetelű hajóútra is. A novella a római telepen játszódik, ahol Marietta, a 58c0b93b4f4149265bdb0c8434eeaee3 férjes asszony és kísérője előre megbeszélt, titkos randevújukat tartják. Késő délután van, a nap lenyugvóban, az apró múzeum éppen zár. A férfi – akinek a nevét sem tudjuk meg az egész cselekmény alatt – láthatóan nagyon lelkes, szerelmes, minél több időt szeretne a nővel tölteni, asszony viszont hallgatag, már-már mozdulatlan. Együtt idézik fel a napot, amit együtt először töltöttek ezen a vidéken. Beszélgetésükből kitűnik, hogy kapcsolatuk már nem olyan, mint annak idején, talán már csak megszokásból találkozgatnak. A férfi féltékeny, a nő pedig zaklatott, ám mélyebb érzéseit nem ismerjük meg.

A mű álomszerűségét az illúziókeltés és a sejtelmesség adja, mely bizonytalanságot idéz az olvasóban és a szereplők életében egyaránt. A novellában sem a külső, sem pedig a belső történések nem kapnak fontos szerepet, ezzel szemben viszont a természet elevensége, életre kelése sokkal hangsúlyosabb. Kaffkánál a látás – nem látás problémája is erős: a nap lenyugvóban, szűrt alkonyi fény világítja meg helyszínünket, mely elmosódott alakokat és érzéseket eredményez. A pár bujkál, az asszony nem akarja, hogy bárki meglássa őket együtt. A tisztán látás pedig a novella kimenetelét is meghatározza – az asszony és a fiú is rádöbben, honnan ismerik egymást – a viszonyukat folytatók arra is ráébrednek, hogy kapcsolatuk mérföldkőhöz érkezett, nincs számukra  már több találka.

Beszéd közben gyönyörű szók, szólások, ragyogó ötletek pattannak ki Kaffka Margit tollából, nyelvének néha megragadó belső ritmikája van. A mai magyar stílus legfinomabb művészei között kell őt emlegetni; nyelvi készsége, anyagbeli bősége, ereje, egyéni zamata, az a simulékonyság, amellyel a nyelv a mondanivaló tartalmához és hangulatához alkalmazkodni tud – talán ez a legigazibb művészi vonás Kaffka Margit írásában. (Schöpflin Aladár)

(Földes Anna: Kaffka Margit; Villanyspenót; képek)

nem azért haltam meg, hogy öljenek a nevemben

DRAGOMÁN GYÖRGY: MÁGLYA

A komoly és elgondolkodtató tematika az elhallgatás-kimondás, a diktatúra-szabadság, a valóság-fantáziavilág kérdésköreit taglalja. Az író kilenc évig írta e művet, ennek ellenére a sodrása számomra mindvégig maglya1megmaradt és fenntartotta az érdeklődésemet. Egyetlen negatívum, amit felhozhatok Dragomán ellen, hogy néhol túl kegyetlen az olvasóhoz, kegyetlen a szereplőivel.

A történet elbeszélője és főszereplője egy kislány, Emma, aki szülei hirtelen elvesztése miatt, rövid árvaházi tartózkodása után, megözvegyült nagymamájához kerül. A cselekmény színhelye kitalált, mégis Erdéllyel azonosíthatjuk. A diktatúra összeomlott, a város pedig a felelősöket keresi. Nincs megbocsájtás egészen addig, amíg az áldozatokat nem temetik el, és az előző rendszer urai, meg nem kapják méltó büntetésüket.

A regényben a mester-tanítvány vonal is megjelenik: a nagymama boszorkányos rítusokat tanít a kislánynak, bár ezek inkább a háztartásbeli mágia részei. Ezek a rituálék és a nagymama visszaemlékezései segítenek Emmának, hogy megértse a történelmet (vészkorszak, holokauszt), megismerhesse családja történetét, a halott nagyapát és közelebb kerülhessen a nagymamához. Ők ketten, mintha kívülállóként élnének, távol a felbolydult várostól, távol az aktuális politikától.
A nagymama “boszorkánysága” Emmának is segít a túlélésben, csakhamar beilleszkedik, barátokra, segítőkre lel, és megtapasztalja az első szerelmet is. Tehetsége kibontakozik, édesanyjához hasonlóan ő is jó futóvá válik, és festő édesapja után, rajzolni kezd. maglya2

A kislány szemével látjuk a világot, rajta keresztül érzékelünk mindent. Ezért is jelentős az elhallgatás-kimondás szál a regényben: természetesen Emma nem ért mindent, csak azt tudja, amit neki elmondanak, az ő következtetései pedig nem biztos, hogy a legmegbízhatóbbak. Ő még csak egy gyermek, számára talán még elfogadható, hogy halott nagyapja szellemét látja tornázni a szőnyegen, vagy hogy a lisztből, melyen a nagymama ujjai rajzolnak, körvonalazódnak az arcok.

A cím is figyelemre méltó: Emma visszaemlékezik, hogy a diktatúra bukása után máglyát gyújtottak az árvaház kertjében, melyben a tábornok képeit égették el, így szimbolizálva a régi rendszer végét. Ugyanakkor a nagymama mágikus lénye, boszorkánysága is kapcsolódhat a máglyához.

A regény a színekben sem szegény, például amikor Emma először jár nagymama kertjében, mindent szürkének és feketének lát (szürke deszka, szürke ég, valami feketén mozdul). Számomra viszont a képek abszurditása volt a legfeltűnőbb: a könyv elején, amikor a vonaton utaznak, gyászoló cigányok jelennek meg az étkezőkocsiban, hogy megüljék a tort, majd a zene mulatozásba fordul és egy esküvői dalba kezdenek.

Dragomán könyve egy diktatúra romjain épülő “demokráciát” ábrázol. Egy olyan világot, ahol az a fontos, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett. Kit lehet felelősségre vonni, és ki az, aki ártatlan, ki a besúgó és ki az áldozat. Ez a világ azonban nem a demokrácia alapjain épül fel: egy felfordult valóság ez, melyben kérdéses, hogy milyen is az igazi emberi szabadság.

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás és a beszéd is.
A terítőre szórt héjdarabokat piszkálja a gyűrűsujjával, körme hegye lassan köröz a viaszosvásznon, hosszú csigavonal marad a nyomában.
Azt mondja, ő is sokáig hallgatott egyszer, olyan sokáig, hogy szinte nem is tudott megszólalni soha többet.

– Barátom, – mondta – ez gyásznapként vonul be az emberiség történelmébe.

Ken Follett: Évszázad-trilógia

Megállapíthatjuk, hogy Follett e három kötetből álló trilógiája gigantikus mestermű. Ponyva jellegéből fakadóan bárkihez közelebb hozza a világtörténelem kissé bonyolult és kusza eseményeit, emellett átfogó képet ad a 20. századról. A cselekmény az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Oroszországban (a Szovjetunióban), Németországban (később az NSZK-ban és az NDK-ban), valamint Franciaországban játszódik. 5 főszereplő, így 5 család szemszögből ismerjük meg a történetet, a száraz tankönyvekkel ellentétben, itt személyes tapasztalatokról és élményekről olvashatunk.

Névtelen 1

follett03Az első regény az 1900-as évek elején indul: tanúi vagyunk a második ipari forradalom utóhatásainak, bepillantást nyerünk a walesi bányászok életébe, majd azok megmozdulásiba. Persze a szemben álló, arisztokrata réteg is helyet kap a könyvben, fontos momentuma a regénynek, hogy hogyan válik a grófkiösasszony a női választójogi mozgalmak vezetőjévé. A kor legmeghatározóbb eseményei sem kerülik el Follett figyelmét: jelen vagyunk az oroszországi forradalomnál, a cár kivégzésénél, sőt láthatjuk, hogyan karácsonyoznak a franciaországi front két oldalán az angol és a német katonák.follett04

A második rész az első világháborút lezáró békéktől a másodikat lezárókig tart. A két időpont között megismerkedünk, a szereplők szemszögéből át is éljük a náci diktatúra borzalmait, Roosevelt elnökségét, Sztálin hatalomra kerülését.

A harmadik könyv volt számomra az, ahol már kicsit belekavarodtam a családi, valamint a történelmi szálakba. Meglehet, Follett cselekménye e kötetben  öleli fel a leghosszabb időtartamot (majdnem 50 évet), sőt egy-egy eseménynél kicsit többet időzik a kelleténél, így nehézkesebb volt az 1200 oldal legyűrése. Mindenesetre ez a regény is ugyanolyan grandiózus, hisz jelen vannak a huszadik század második felét leginkább meghatározó alakok: a Kennedyk, Hruscsov, a The Beatles vagy Martin Luther King. Szereplőink az amerikai polgárjogi mozgalmak résztvevői, a beat-nemzedék tagjai, de jelen vannak a berlini fal felállításánál és lerombolásánál, átélői a Szovjetunió diktaturista hétköznapjainak.

Hajnalban kitekintett az ablakon, miközben a vonat kelet felé zakatolt Franciaországon át. Amikor áthaladtak egy kisvároson, döbbenten látta, hogy valóságos tömeg áll a peronon és az úton, a sínek mellett. Őket figyelték. Sötét volt, de az emberek tisztán látszottak a lámpafényben. Több ezren voltak, férfiak, nők, gyerekek. Nem éljeneztek, inkább hallgattak. A férfiak és a fiúk levették a kalapjukat, és ez a tiszteletteljes gesztus szinte könnyekig meghatotta Gust. Ezek az emberek fél éjszakát várakoztak, hogy megnézhessék azt az elrobogó vonatot, amely a világ reménységét viszi.

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

BABITS MIHÁLY:
Húsvét előtt

S ha kiszakad ajkam, akkor is,
e vad, vad március évadán,
izgatva belül az izgatottec5f73e5d8dbb0fa1f7a3c4fe14324a9
fákkal, a harci márciusi
inni való
sós, vérizü széltől részegen,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü malomnak:

ha szétszakad ajkam, akkor is,
ha vérbe lábbad a dallal és
magam sem hallva a nagy Malom
zúgásán át, dalomnak izét
a kínnak izén
tudnám csak érezni, akkor is
mennyi a vér! –
szakadjon a véres ének!

Van most dícsérni hősöket, Istenem!
van óriások vak diadalmait
zengeni, gépeket, ádáz
munkára hűlni borogatott
ágyúk izzó torkait:
de nem győzelmi ének az énekem,
érctalpait a tipró diadalnak
nem tisztelem én,
sem az önkény pokoli malmát:

mert rejtek élet száz szele, március
friss vérizgalma nem türi géphalált
zengeni, malmokat; inkább
szerelmet, embert, életeket,
meg nem alvadt fürge vért:
s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is
ez inni való sós vérizü szélben,
a felleg alatt,
sodrában a szörnyü Malomnak,

mely trónokat őröl, nemzeteket,
százados korlátokat
roppantva tör szét, érczabolát,
multak acél hiteit,
s lélekkel a testet, dupla halál
vércafatává
morzsolva a szűz Hold arcába köpi
s egy nemzedéket egy kerék-
forgása lejárat:

én mégsem a gépet énekelem
márciusba, most mikor
a levegőn, a szél erején
érezni nedves izét
vérünk nedvének, drága magyar
vér italának:
nekem mikor ittam e sós levegőt,
kisebzett szájam és a szók
most fájnak e szájnak:

de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,

ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezrek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!

hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
Szóljanak a harangok,
szóljon allelujja!
mire jön új március,
viruljunk ki újra!
egyik rész a munkára,
másik temetésre
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

Ó, béke! béke!
legyen béke már!
Legyen vége már!

Aki halott, megbocsát,
ragyog az ég sátra.
Testvérek, ha túl leszünk,
sohse nézünk hátra!
Ki a bűnös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot:
egyik rész a munkára,
másik temetésre:
adjon Isten bort, buzát,
bort a feledésre!

megjelent a Nyugatban, 1916-ban
forrás

Megvolt a bosszú és volt szerelem is.

Már a korábbi bejegyzésekben szóba került, milyen nagy hatással volt rám Erich Maria Remarque A Diadalív árnyékában d28cd66368bf2bd764e32394180ca460c. regénye. Sokszor nekiálltam már, hogy írjak róla egy posztot, és ma, amikor azon gondolkodtam, hogy összegyűjtöm azokat a regényeket, melyeket a nyári szünidő alatt olvastam, rájöttem, hiába helyezem bele Remarque  művét, elveszne a többi mellett. Meglehet, sokan nem ezt a könyvet fogják leemelni a polcról, mikor könnyed, nyári, strandra való olvasmányokat keresnek majd. Ha valaki mégis vállalkozna rá, biztosíthatom, nem fogja egyhamar letenni.

74dd272275e770444ea694d03be4a071

Erich Maria Remarque német író, tizenhat évesen kezdett el írni, kezdetben esszéket, verseket, majd a regényírással is megpróbálkozott. Első nagyobb műve az Álomzug címet kapta. Az első világháborúban a nyugati fronton harcolt, a lövészárkok szörnyűségeit, a harcokban és a borús mindennapokban szerzett tapasztalatait többek között a Nyugaton a helyzet változatlan c regényében “foglalta össze”. Hitler hatalomra jutását követően, Remarque művei is a nyilvános könyvégetés áldozataivá váltak, de elterjesztették róla, hogy nem vett részt az első világháborúban, s zsidó származású, eredeti neve pedig Kramer. Emigrálni kényszerült, először Svájca, majd az Egyesült Államokba, végül Svájcban telepedett le, s élete végéig itt élt. Fontosabb művei még: Szerelem és halál órája, A fekete obeliszk, Éjszaka Lisszabonban, A paradicsomban is ott a pokol.

Azok körében, akik olvasták már a könyvet, kedvelt téma a calvados iránti érdeklődés. Csakúgy, mint Hemingway regényeinek szereplői, Remarque főhőse, Ravic is gyakran tölti estéit egy-egy párizsi bárban, italát kortyolgatva. A Franciaországba emigrált, német orvos a második világháború kitörése előtt érkezik Párizsba. Munkája és papírjai nincsenek, “szellemsebészként” dolgozik, állandó lakhely hiányában pedig kétes hírű hotelekbe költözik. Az ő szemszögéből, a várost járva ismerjük meg a korabeli francia fővárost, a puskaporos, a megszállást előkészítő német tisztek jelenlétével fűszerezett hangulatot, az éjszakai életet és a bordélyházakat.

7cda0d9e794590adaef0ec67103aebce A cselekmény Ravic, és a titokzatos és kétségbeesett Joan találkozásával indul. Hullámvölgyes kapcsolatukat meghatározza a regény melankolikus hangulata és a létbizonytalanság. Mivel a háború közeleg, az emigrációban élők is kétségek közé szorulnak, hisz bármelyik pillanatban kitoloncolhatják őket. Ravic helyzete is meginog, ám a bosszú elkerülhetetlen az életét tönkretevő Gestapo tiszttel szemben.

A regényt 1945-ben adták ki,és  világszerte sikert sikerre halmozott. 1948-ban filmet is készítettek belőle, melynek főszerepét Ingrid Bergman játszotta, s melynek forgatásán maga Remarque is részt vett. Az 1984-es feldolgozásban pedig Anthony Hopkinst láthatjuk.

“Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.”