Mert minden valóságnál hatalmasabb a káprázat

Szabó Magda: Születésnapi vers

Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?
Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd…
Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.
Örüljek? Kivánjak magamnak
még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.
Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!

Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

1961. július 2-án hunyt el Ernest Hemingway

Hemingway a blogon:

Az író, újságíró, haditudósító, novellista 1899. július 21-én, a Chicago melletti Oak Parkban született, kalandozó orvos apa és művészetkedvelő anya gyermeke4a87f4a6d62d3e768ba105cefd586a57ként. A jómódú polgárcsaládban protestáns erkölcsök uralkodtak, s a szülők azt sem nézték jó szemmel, hogy fiúk az egyetem helyett, Kansas City vezető lapjánál a Star-nál helyezkedett el riporterként, sőt az édesapa tiltásának ellenére, Hemingway önként jelentkezett katonának az első világháború kirobbanásakor.

Gyenge szeme miatt azonban csak mentősofőrként alkalmazták az olasz fronton. Egy sebesülést követően beleszeretett ápolónőjébe, s ezt a románcot jeleníti meg a Búcsú a fegyverektől című regényében. Kétségtelen, hogy legismertebb műveit maga a háború, a háborúban szerzett 02c1c6ee057ae526b88f718caea642b2 tapasztalatok ihletik, de későbbi haditudósításai is rendkívüliek.
A világégés végével visszatér az Egyesült Államokba, később pedig a Toronto Star újságírója lesz, s Franciaországba küldik.

Párizsból az 1921-es görög-török forradalomról küld tudósításokat, ám a francia főváros nem csak ezért jelentős életében: első regénye, mely a Fiesta | A nap is felkel címet kapja, szintén itt kerül kiadásra. A könyv az 1920-as és 30-as évek Párizsba önkéntes száműzetésbe vonult amerikai írók és költők, az elveszett nemzedék céltalan, háború utáni életét mutatja be. Hemingway csatlakozott a párizsi modern irodalmi mozgalomhoz, s szoros barátságot kötött Fitzgerald-dal és Ezra Pound-dal.

“A fiesta valóban megkezdődött. Egy hétig tartott éjjel-nappal. Egy hétig tartott a tánc, az ivás, az ordítozás. Ami e héten történt, csak a fiesta alatt történhetett meg. Végül már minden teljesen valószínűtlennek hatott, s úgy tetszett, semminek sem lehet semmilyen

1937-től szintén haditudósítóként dolgozott Spanyolországban, ahol a polgárháborúról küldött beszámolókat, sőt még egy színdarabot is írt a megszállt Madridról. A spanyol helyzet inspirálta az Akiért a harang szól regényét, mely egy amerikai önkéntes katona három napját beszéli el. A művet az elnyomás elleni harc szimbolumának is  tartják.

Mert ebben a pillanatban megpillantotta az alacsony testű szörnyeteget lapos, zöld, szürkésbarna foltos tornyával s előremeredő gépfegyvercsövével, amint a napfényben lassan előrebukkan a kanyarodó mögött. Tüzelt s hallotta, amint a golyói koppannak az acéllemezeken. A kicsiny könnyű tank hirtelen visszahúzódott a sziklafal mögé.

1941-ben az Egyesült Államok hadba lépése után Hemingway egy ideig a tengerészeti hadviselésben vett részt: saját halászhajójával vadászott német tengeralattjárókra, de a normanidia partraszállásnál is jelen volt, az amerikaiakkal lépte át a csatornát, Párizs felszabadításakor pedig maga is harcolt. A spanyol polgárháborúban ismerkedett meg Robert Capa-val, aki mentoraként és apjaként tisztelte:

“Napról napra szaporodtak Londonban az invázióval kapcsolatos mendemondák, valamint az innen-onnan érkező Nagyon Fontos Személyiségek. Az egyik utolsó kérelmező, akit még felvettek a Kis Francia Klub tagjai közé, a hatalmas, őszesbarna szakáll mögé rejtőző Ernest Hemingway volt. Színtiszta förtelem volt még ránézni is, én mégis őszintén örültem, hogy viszontláthatom. Barátságunk a régi szép időkben kezdődött. 1937-ben találkoztunk először, a spanyol polgárháborúban, ahol én zöldfülű fotóriporter voltam, ő pedig híres író. Mindenki “papának” becézte, és én is hamar apámnak fogadtam. Az azóta eltelt években számtalanszor nyílt alkalma eleget tenni szülői kötelességeinek, és ezúttal határozottan boldog volt, hogy nevelt fia kivételesen nem szenvedett heveny pénzhiányban. Mivel bizonyítani szerettem volna virágzó jólétemet és iránta érzett rajongásomat, elhatároztam, hogy estélyt rendezek a tiszteletére egyéb célokra teljesen hasznavehetetlen, de annál költségesebb lakásomban.” (Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból)

3e12299deeed8b5740893311331b42f4

A világháború után Kubában telepedett le, ahol közel 21 évet töltött. Itt írta a kevésbé sikeres regényét A folyón át a fák közé-t, de szintén itt született meg Az öreg halász és a tenger. AZ idős kubai halász története 1953-ban Pulitzer díjat nyert, majd 1954-ben irodalmi Nobel-díjat.  Hemingway-t évekig kezelték súlyos depressziója miatt, ám 1961-ben öngyilkosságot követett el.

… szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik…

Feldolgozás! A múlt feldolgozása! Mi, a szeminárium hallgatói úgy tekintettünk önmagunkra, mint a feldolgozás élcsapatára. Felrántottuk az ablakokat, beengedtük a levegőt, a szelet, amely végül felkavarta a port, ami a társadalom hanyagságából belepte a múlt szörnyűségeit. Gondoskodtunk róla, hogy az emberek lélegezni és látni tudjanak.

Bernhard Schlink: A felolvasó

26d52518aeb6702a08ffbd923b981de4A regény 1995-ben készült el Der Vorleser címmel, majd 1997-től már angol nyelven is olvashatta a közönség. Kétségtelen, hogy a fordítás hozta meg Schlink-nek a világsikert: a könyv felkerült a New York Times Bestseller listájára, ezenkívül még negyvenöt különböző nyelvű kiadás született , némely német tartományban pedig kötelező olvasmány a középiskolásoknak. 2008-ban Stephen Daldry készített belőle mozifilmet, melynek forgatókönyvét maga Schlink írta, s amelyért a főszereplőt alakító Kate Winslet Oscar-díjat kapott.

A könyvet sokan a holokauszt-irodalom részének tekintik. Nem alaptalanul, hiszen Schlink regénye a második világháborús náci bűnöket, valamint a háború utáni német (kollektív) bűntudatot helyezi középpontba. A feldolgozás – megbocsájtás – bűnhődés tengelyén mozognak szereplői, akik generációs konfliktusokkal is küzdenek: az új nemzedéknek kell szembenéznie az előző generáció által elkövetett bűnökkel. Szintén a fiatal nemzedék tagja a főszereplő, Michael Berg is, aki egy utcai rosszullét alkalmával ismerkedik meg a nála jóval idősebb asszonnyal, Hana-val. Hálája jeléül visszatér a nőhöz, s nem sokkal később szerelmi viszony alakul ki kettejük között. Az akkor tizenöt éves fiú és a múltját rejtegető Hana délutánjai többek között rituális fürdetéssel és hangos felolvasással telnek, egészen a nő eltűnéséig.3b930e219ffc33154f35afd1c52d0f9c

Pár év eltelése után találkozunk az egyetemista fiúval, akit egy szemináriumi óra keretein belül a náci vádlottak pereire vezényelnek. A csoport feladata a megfigyelés, valamint jegyzőkönyvek és jegyzetek készítése. A vádperben a női táborokban egykor szolgálatot teljesítő 5 SS-felügyelő ügyét tárgyalják.
Michael ezen a tárgyaláson látja újból Hana-t, aki a vádlottak között ül. Fény derül arra, hogy a Siemens gyári munkája során léptették elő, s került az SS felügyelői közé.

Az cselekmény folyamán egyre több kétség/kérdés merül fel az olvasóban: lehet-e új életet kezdeni a koncentrációs tábor után?, kinek a felelőssége valójában a náci háborús bűnök elkövetése?, hogyan birkózzon meg vele és dolgozza fel ősei tetteit a fiatalabb nemzedék?, valamint, hol húzódik a határ az egyéni és a kollektív bűnösség között? Schlink viszont Hana-val mondatja ki a regény egyik legfontosabb kérdését, az asszony a bíróhoz intézi szavait: maga mit tett volna a helyemben? És az olvasó?

A tárgyalás után az egész nyarat az egyetemi könyvtár olvasótermében töltöttem. Az olvasóterem nyitásakor érkeztem, zárásakor távoztam. Hétvégéken otthon tanultam. Annyira megszállottan és csak a tananyagra összpontosítva tanultam, hogy azok az érzések és gondolatok, amelyeket a tárgyalás megbénított bennem, nem elevenedtek fel. Elhanyagoltam a kapcsolataimat. Elköltöztem otthonról, és szobát béreltem. Elhárítottam magamtól azt a néhány ismerőst is, akikkel az olvasóteremben találkoztam, vagy ha néha-néha moziba mentem.

nem azért haltam meg, hogy öljenek a nevemben

DRAGOMÁN GYÖRGY: MÁGLYA

A komoly és elgondolkodtató tematika az elhallgatás-kimondás, a diktatúra-szabadság, a valóság-fantáziavilág kérdésköreit taglalja. Az író kilenc évig írta e művet, ennek ellenére a sodrása számomra mindvégig maglya1megmaradt és fenntartotta az érdeklődésemet. Egyetlen negatívum, amit felhozhatok Dragomán ellen, hogy néhol túl kegyetlen az olvasóhoz, kegyetlen a szereplőivel.

A történet elbeszélője és főszereplője egy kislány, Emma, aki szülei hirtelen elvesztése miatt, rövid árvaházi tartózkodása után, megözvegyült nagymamájához kerül. A cselekmény színhelye kitalált, mégis Erdéllyel azonosíthatjuk. A diktatúra összeomlott, a város pedig a felelősöket keresi. Nincs megbocsájtás egészen addig, amíg az áldozatokat nem temetik el, és az előző rendszer urai, meg nem kapják méltó büntetésüket.

A regényben a mester-tanítvány vonal is megjelenik: a nagymama boszorkányos rítusokat tanít a kislánynak, bár ezek inkább a háztartásbeli mágia részei. Ezek a rituálék és a nagymama visszaemlékezései segítenek Emmának, hogy megértse a történelmet (vészkorszak, holokauszt), megismerhesse családja történetét, a halott nagyapát és közelebb kerülhessen a nagymamához. Ők ketten, mintha kívülállóként élnének, távol a felbolydult várostól, távol az aktuális politikától.
A nagymama “boszorkánysága” Emmának is segít a túlélésben, csakhamar beilleszkedik, barátokra, segítőkre lel, és megtapasztalja az első szerelmet is. Tehetsége kibontakozik, édesanyjához hasonlóan ő is jó futóvá válik, és festő édesapja után, rajzolni kezd. maglya2

A kislány szemével látjuk a világot, rajta keresztül érzékelünk mindent. Ezért is jelentős az elhallgatás-kimondás szál a regényben: természetesen Emma nem ért mindent, csak azt tudja, amit neki elmondanak, az ő következtetései pedig nem biztos, hogy a legmegbízhatóbbak. Ő még csak egy gyermek, számára talán még elfogadható, hogy halott nagyapja szellemét látja tornázni a szőnyegen, vagy hogy a lisztből, melyen a nagymama ujjai rajzolnak, körvonalazódnak az arcok.

A cím is figyelemre méltó: Emma visszaemlékezik, hogy a diktatúra bukása után máglyát gyújtottak az árvaház kertjében, melyben a tábornok képeit égették el, így szimbolizálva a régi rendszer végét. Ugyanakkor a nagymama mágikus lénye, boszorkánysága is kapcsolódhat a máglyához.

A regény a színekben sem szegény, például amikor Emma először jár nagymama kertjében, mindent szürkének és feketének lát (szürke deszka, szürke ég, valami feketén mozdul). Számomra viszont a képek abszurditása volt a legfeltűnőbb: a könyv elején, amikor a vonaton utaznak, gyászoló cigányok jelennek meg az étkezőkocsiban, hogy megüljék a tort, majd a zene mulatozásba fordul és egy esküvői dalba kezdenek.

Dragomán könyve egy diktatúra romjain épülő “demokráciát” ábrázol. Egy olyan világot, ahol az a fontos, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett. Kit lehet felelősségre vonni, és ki az, aki ártatlan, ki a besúgó és ki az áldozat. Ez a világ azonban nem a demokrácia alapjain épül fel: egy felfordult valóság ez, melyben kérdéses, hogy milyen is az igazi emberi szabadság.

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás és a beszéd is.
A terítőre szórt héjdarabokat piszkálja a gyűrűsujjával, körme hegye lassan köröz a viaszosvásznon, hosszú csigavonal marad a nyomában.
Azt mondja, ő is sokáig hallgatott egyszer, olyan sokáig, hogy szinte nem is tudott megszólalni soha többet.

A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel… (2. rész)

A földesurakkal ismeretség pedig sokba kerül, a nyilvános vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig sokat megemésztenek, a terített asztalnál látatlan alakban ott ülnek a szabók, vargák, piperészek, fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok, és segítik fogyasztani a családfő ebédjét.

A mai bejegyzésben két, a magyar irodalmat és a magyar történelmi regényt meghatározó alkotást mutatnék be. Az egyik a szabadságharc előtt, míg a másik utána íródott. Jósika Miklós Abafi és Jókai Mór Egy magyar nábob  című műveiről lesz szó.

ea7c3b0ac9cbda696ad41058c11e8464 A történelmi regény a romantika egyik kedvelt műfaja. Egyrészt népszerű kérdésnek számított a nemzeti múlt felé való fordulás, másrészt úgy hitték, hogy az a nemzet, melynek meghatározó a történelmi folytonossága, a jövőben is erős nemzet marad majd. E műfajba való besorolásnál fontos szempont, hogy a történelemnek (eseményeinek, alakítóinak) kulcsszerepet tulajdonítunk, vagy csupán mint díszletre tekintünk rá. Díszletként nem csak a kor szolgálhat, találkozhatunk történelmi személyekkel is, akik mellékszereplőként tűnhetnek fel. Az adott kor eseményei pedig csupán másodlagosak a főszereplők életében történtekkel szemben. Mindkét regény, ami a bejegyzésben, szerepel e kategóriába sorolható.

“Egy lélekrajzot adok itt az olvasó kezébe”

Jósika Miklós Báthori Zsigmond udvarába, Erdélybe kalauzol minket Abafi című regényében. A műnek egyáltalán nem a történelem hiteles ábrázolása a célja, hanem a különböző lélektani folyamatok bemutatása. A főhősközpontú regényben Abafi Olivér nagy jellemfejlődésen megy keresztül, amikor a züllött, erkölcsileg romlott természetű fiúból, egy közügyekért tenni akaró, lovagi erényekkel rendelkező férfi válik. Ezzel állítja Jósika párhuzamba a Báthori jellembeli változásait, hisz véreskezű uralkodó helyett, már egy megfontolt, józan gondolkodású fejedelmet látunk a regény végén.
A regény fordulópontja mellett, a másik konfliktushelyzetet a szerelmi ötszög teremti meg. Abafi Olivér négy nővel kerül kapcsolat és egyik iránt sem közömbös. Az író a megoldást csak a házasság szentélyében látja, a regény végkifejlete is ekképp alakul.

294235fc56caf7e932362f8a9d7675b8 A szabadságharc utáni történelmi regény legfőbb feladata a történelmi tapasztalatokkal való számvetés volt. Ebben az időben már nem a távoli korokkal foglalkoztak, hanem egyre inkább közelmúlt felé fordultak, így a közvetlen elődök váltak (hiteles) forrásokká. A megjelenési körülmények is megváltoztak: a szépirodalmi műveket a napisajtó közölte rendszerességgel.

Jókai Mór regénye csak a mai olvasó számára történelmi mű, hisz Jókai korában a befogadók saját korukról és kortársaikról olvashattak. Az Egy magyar nábobban szintén keverednek a valós személyek a fiktív főhősökkel, középpontjában pedig a magyar nemzet haladásának kérdése áll: tud-e a magyar arisztokrata élni a reformok adta lehetőségekkel?
Főhőseinket két csoportba oszthatjuk: vannak az idealizált szereplők (Miklós, István és Rudolf), akiknek a nemzet megmaradása és a reformok elültetése a célja, s ezzel szemben áll a két Kárpáthy, akik habár más más módon, de letértek a nemzeti történelem által előírt útról. (Abellino nem csak magyar hazáját hagyta el, hanem a nevét is megváltoztatta, Kárpáthy János pedig nem látja be, hogy van esély a nemzethalál elkerülésére.)
A műben fontos szerepet kapnak a nemzeti értékek, és azoknak ápolása, csiszolása. Ugyanakkor a nemzeti identitás megtartásának a kérdésére is nagy gondot fordít Jókai: Chataquela az afgán értékeket képviseli, Abellino pedig sértések veszi, hogy “lebélázzák”.

A levegőt csókolá meg maga előtt, s szemei félig bezáródtak, arca havát sötétebb pír borítá el, majdnem kereken tűnve ki bőre liliomán, mintha elvarázsolva egy eddig nem ismert gyönyör által, azon édes, szenderítő andalgás nehézkednék érzékeire, mely az élvezet édjét követi. – Ó! – mondá vagy rebegé.

A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel… (1. rész)

Az irodalom mellet a másik szenvedélyem a történelem, így a következő néhány bejegyzésben olyan könyveket szeretnék bemutatni, melyek vagy egy történelmileg nagyon fontos időszakban játszódnak, vagy egy adott történelmi témájú eseményt dolgoznak fel, esetleg életrajzi kötetek. A lista összeállítása nem okozott gondot, hiszen rengeteg olyan mű szerepel az olvasmánylistámon, melyek megfelelnek a fent leírtaknak. Két művet azonban direkt nem választottam ki, mivel úgy gondoltam, megérdemelnek egy-egy külön bejegyzést is. Ez a két könyv pedig Merle Két nap az élet és Remarque A Diadalív árnyékában c műve.

lovasutra_varakozok_1920_Margitsziget Először két könnyedebb hangvételű, és gyorsan olvasható művet mutatnék be azoknak, akik szeretik az idillikus helyzeteket, színtereket és szereplőket. Mindkét olvasmány kikapcsolódáshoz és pihenéshez ajánlott.
Az egyik Fábián Janka Adél és Alíz című regénye. Tulajdonképpen az írónő bármelyik könyvét idesorolhattam volna, hisz a legtöbb műve egy-egy jelentős esemény köré szerveződik és a szereplők életét nagyban befolyásolják a történések. Legelső műve, az Emma szerelme, mely egy trilógiát indít el, szinte az egész huszadik századon végigvisz minket, és nem hanyagolja el olyan történelmi események felsorakoztatását sem, mint az első és a második világháború, a Horthy-korszak, a Tanácsköztársaság időszaka, az 56-os forradalom vagy az 1968-as párizsi lázadás.
A történész végzettségű írónő egyik nagyon friss könyve az Adél és Alíz. A két fiatal lányt egy leányintézetben ismerjük meg. A történet leginkább arra fókuszál, hogy a két teljesen különböző, más-más családi körülményekkel rendelkező lány miként boldogul és hogyan válik elválaszthatatlan barátnőkké. A Tanácsköztársaságot követő időszakban járunk és legfőképp a kommunista szervezkedések kapnak kiemelt helyet a történetben. A titkos, pincékben megszervezett gyűléseken még magával Rákosi Mátyással is találkozunk, de az írónő nem kerüli ki frankhamisítási-ügy bonyodalmait sem.5e12164d2cec6ab50c65ba12b5791788
A második mű, mely ebbe a bekezdésbe került, Frederic Morton Nyugtalan ragyogás című könyve, mely a boldog békeidők végére, egészen az 1880-as évek végére kalauzol minket, az Osztrák –Magyar Monarchia fővárosába, Bécsbe. A tizenkilencedik század a végnapjait éli, modernizáció és új kor közeledik, nyomasztó súlya ott nehezedik a császárváros lakói felett. A cselekmény középpontjában Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fia, Rudolf trónörökös áll, akit egészen az utolsó napjáig nyomon követhetünk. Rudolf mellett még olyan személyek is megelevenednek előttünk, mint Gustav Mahler, ifj. Johann Strauss, Sigmund Freud, Gustav Klimt és még sokan mások, s az író segítségével bekukkanthatunk mindennapjaikba, s egy olyan kulcslyukon figyelhetjük /olvashatjuk/ őket, mely a legközvetlenebb közelségbe helyezi az olvasót.

A következő bejegyzésben két kedvenc íróm, Szabó Magda és Ernest Hemingway, műveit mutatnám be. Szinte mindkét alkotó könyveiben megjelenik a történelem, legfőképpen a világháborúk eseményei. Hemingway leginkább az első világháború és a spanyol polgárháború időszakait jeleníti meg, míg Szabó Magda könyveiben az első világégés mellett a második világháború kap kiemelt jelentőséget, gondoljunk csak a Mózes egy huszonkettőre, ahol habár nem kifejezetten a háború eseményei tárulnak fel elénk, hanem az az okozta borzalmak hatásai, befolyása. De megemlíthetnénk a Für Elise-t is, ahol a Náci alarcosbal--10308821Németország ideológiái beszivárognak Debrecenben, egy levelezőtárson keresztül, de ne feledkezzünk meg az Abigélről sem.
Szabó Magdától most az Álarcosbált választottam. Ebben az ifjúsági regényben a második világháború után járunk, az ország, a főváros újjáépül, a lakosok próbálják elfelejteni a nyomort és a félelmet, magát a háborút. Ám ekkor Krisztina, a diáklány feladatot kap fiatal tanárnőjétől: tartson előadást a háborúról. A kislány félárva, édesanyja a születése közben, Pest bombázásakor vesztette életét. Otthon nem beszélnek a tragikusan elhunyt édesanyáról, Krisztina pedig megtagadja a feladatot, ami felkelti a Tanárnő érdeklődését az ügy és az édesapa iránt.4d6cdd6bc603cfc4b3524c49529db8af
Hemingway-től, az életrajzi ihletésű, Búcsú a fegyverektől című könyvét választottam. A cselekmény az első világháború idején, az olasz fronton játszódik, ahol a fiatal amerikai katona, Frederic Henry harcol, majd megsebesül. Hemingway szintén harcolt Olaszországban,  önkéntes katona volt tizenkilenc évesen és Fossalta di Piavénál súlyosan megsebesült. Attól függetlenül, hogy a történet háborús, a cselekményt a szerelmi szál viszi előbbre, mely az ifjú katona, Henry és az ápolónő, Catherine közt szövődik. A regény a legfontosabb könyvek közé tartozik, melyek az első világháborút dolgozták fel. A romantikus vonulatnak köszönhetően a műben egyenlő mértékben vannak jelen a harci és a lövészárkokban játszódó jelenetek és Henry-Catherine története, így habár súlyos problémákat és komoly témát érint, könnyen olvasható és szórakoztató olvasmány.

Folytatása következik…

Mit olvastak 1920-ban?

Mostanában egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan éltek, mit csináltak, mit olvastak elődeink. Leginkább a századfordulós idők, de főként a huszadik század szokásai érdekelnek. Ezért is gondoltam, hogy amíg nem érek aktuális olvasmányaim végére, egy kis érdekességet teszek közzé, ami kivételesen nem olvasmány-beszámoló, hanem egy lista. 
A listán az a 25 könyv szerepel, amelyeket 1920 környékén adtak ki, s a legnépszerűbb olvasmányok voltak abban az időben.

bdbeb77dcffd958f61cbd10c73738f71

  1. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
  2. A.A. Milne: Micimackó
  3. Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
  4. E. Hemingway: Fiesta, a nap is felkel
  5. E. M. Forster: Út Indiába
  6. Edith Wharton: Az ártatlanság kora
  7. Virginia Woolf:  Mrs. Dalloway
  8. James Joyce: Ulysses
  9. T. S. Eliot: Puszta ország és más versek
  10. Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
  11. F. Scott Fitzgerald: Az Édentől messze
  12. Thomas Mann: A varázshegy
  13. Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
  14. Virginia Woolf: Orlando
  15. Franz Kafka: A per
  16. F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak
  17. Evelyn Waugh: Jámbor pálya
  18. Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
  19. Marcel Proust: A megtalált idő
  20. G. B. Shaw: Szent Johanna
  21. Erich Kastner: Emil és a detektívek
  22. Bertold Brecht: Háromgarasos opera
  23. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
  24. Franz Kafka: A kastély
  25. John Galsworthy: A Forsyte Saga