Süllyed a hóban az öntudatom, riadó!

(…) lassú unalomba fulladásra van ítélve
A popzene is, mint a versenysportok vagy a Coelho-kultusz, (…)

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak, Jelenkor, 2015

2018-ban kitör az Eyjafallajöküll vulkán, melynek hatására egész Európát beborítja a jég, ablog2 hideg és a hó. Budapestet folyamatosan bénítja meg a már-már katasztrofálisnak mondható időjárás, a főváros pedig – az Elvis-rajongó polgármesterrel az élen – megpróbál túlélni és megoldást találni.

Egy képzeletbeli világba, a budapesti felső- és középosztály világába csöppenünk, akiknek az élete az időjárashoz hasonlóan, szélsőséges és válságos. A Duna befagy, korcsolyázni lehet rajta, a Sváb-hegyen pedig luxus síparadicsom épül. Térey valóságos, már létező helyszínbe, az olvasó számára ismerős közegbe helyezi szereplőit: leginkább azzal kísérletezik, hogy miként változnak, hogyan viselkednek emberi kapcsolataikban, mindehhez pedig a katasztrofális helyzet szolgál díszletként.

A Fácán udvaráról indult
A négyszemélyes lift a Nagy Normára,
Az extrémnek hirdetett síugrósánc tetejéig;
Igazi látványosság a fölvonóház volt a hegyállomáson,
Egy fából faragott és tőről metszett,
Díszeivel agancsot utánzó,
Poszthumusz, de annál vérbelibb, makoveczi főmű…

Térey első pillantásra verses szerkezetet használ, de az olvasó hamar rájön, hogy a sorokból hiányoznak a rímek. Ugyanakkor lírai nyelvezettel szól, néhol ironikusan néhol patetikusan. Gyakran vonja be az olvasót és szól ki a sorok mögül. A regényt pedig még szórakoztatóbbá teszik a mai, a hétköznapi életből vett szófordulatok, illetve a zenei utalások, melyek gyakran kísérik a cselekményt.

 Kőnig az új trendet követi,
Amely szerint a periféria ábrázolása önmagában erény:
A szegényekről bábozni, fotózni, filmezni,
Majd kipihenni magunkat egy síparadicsomban.

 

Advertisements

és most ez a tél

Csider István Zoltán verse

da658ebd38c181f1abd148a96407d11dnem is tudom. eddig úgy tavaszra állt,
és most ez a tél. aztán nemsokára nagyböjt
megint. anyám majd fölhív, kérdi, rend van-e
már, vagy most is csak piszmogok szokás szerint.
hogy ábécében vannak-e mind a könyvek,
és nők szerint csoportosítva a mappák.
hogy reméli, jól választottam színeket.
hogy fölhívhatnám néha a nagyapámat.
itt lesz gyanús. ez nem a szokásos húsvét
előtti nagybeszélgetés. nincs nagyapám.
és szerintem meghaltál te is, mondom majd,
és bontom a vonalat. szomorú leszek.
van rosszabb: giccs. olyan elhagyott. télen
a pool bar egy vidéki velneszhotelben.

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, 
Hogy melegednének az emberek.0dc63f3b4190721bd22da8c114812ff0

Ráhányni mindent, ami antik, ócska, 
Csorbát, töröttet s ami új meg ép, 
Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! – 
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla 
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, 
Hisz zúzmarás a város, a berek… 
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni 
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni, 
Hogy fölengednének az emberek!