A bölcsész az egy külön állatfaj.

Iróportré Turczi Istvánról, aki ma 58. születésnapját ünnepli
(
forrás)

Turczi istván író, költő, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós, műsorvezető. többek közt volt a művelődési minisztérium munkatársa, a kilátó című folyóirat szerkesztője, a bartók rádió muzsikáló reggel műsorvezetője és a playboy főszerkesztője. Jelenleg a parnasszus című irodalmi folyóirat főszerkesztője, a magyar Író- szövetség költői Szakszervezetének főtitkára. olyan díjak birtokosa, mint a József attila-díj és a magyar köztársaság babérkoszorúja.

_MG_1236egy kis szobor tűnik fel az idő kőrengetegében”

Turczi István 1957-ben született Tatán. Szülővárosához köthető a Deodatus. A férfi és a város tört. én. elme című verseskötete, melyben versek, naplórészletek, fiktív szövegek ismertetik meg velünk a várost, s annak keletkezéstörténetét. A középiskola elvégzése után az ELTE magyar–angol–finnugor szakán végzett, s szerzett bölcsészdoktori diplomát. Első verseit a Jelenlét című folyóirat közölte, majd novellái is megjelentek az Állóháború című antológiában. Életrajzában meghökkentő adatokat is találunk: dolgozott éjszakai portásként, talajminta-vételezőként és gépkocsivezetőként is.

Két évig nem vettek föl az egyetemre, link pali voltam. Anyám mondta, akkor dolgoznom kell. A tatai Kristály Szállóban lettem portás (…) Mit csinálhat nyugodtan a portás éjszaka? Olvashat. Tudom, alhat is. Bűn és bűnhődés hétfő, A Karamazov testvérek kedd, szerda, csütörtök. (Vámos Miklós)


„A bölcsész az egy külön állatfaj”

A Parnasszus folyóirat kiadása mellett műfordításokat végez, kiállítás-megnyitókat, könyvbemutatókat és rendhagyó irodalomórákat is szervez. Mindemellett még szerkeszt is, többek között Vajda János válogatott kötetét és Az év műfordításait, antológiákat. Bevallása szerint kedvenc műfaja a vers. Olyan kötetei jelentek meg, mint például a Segédmúzsák fekete lakkcipőben, A nők és a költészet, sms 66 kortárs költőnek – el nem küldött versek, Áthalások, Erotikon. Eddigi négy regénye közül talán a legismertebb a Mennyei egyetem. A könyv saját egyetemi éveinek élményeiről számol be, kissé humorosan és ironikusan. A regényt alkotó novellák fűzérré állnak össze, bemutatva a jellegzetes bölcsészéletmód napjait.

Pedig amikor olvastuk, határozottan emlékszünk, még élveztük is a váratlan fordulatokat, nyelvi és formai leleményeket, élveztük, hogy NEM ÉRTÜNK MINDENT, CSAK SEJTJÜK, hogy belül, legbelül játszódnak le a történések, és amikor megfejtettük egy-egy kép vagy gondolat titkát, boldog bizsergés hatolt be szürkeállományunk legintimebb zó- náiba, s elégedettségtől teljes szívvel nyúltunk a következő modern regény után.

„A jelenlét embere ő, korunk hőse”

Habár egyre kevesebb a pályakezdő fiatal, a Parnasszus folyamatosan közli a verseiket, s ebben nagy szerepe van Turczi
segítőkészsé-gének és menedzselésének: „Ők is kiszorított helyzetben vannak, akárcsak én voltam a kezdca267a25307b7c8f0efc30a4a44e7dafet kezdetén. Néha terelgetem őket, hogy ne a könnyebb ellenállás irányába menjenek, hogy megmaradjanak a pályán.” A lap két vezérszá- la a Centrum, melyben kortárs művészekről olvashatunk, a Revidius, ahol lezárt életmű- veket ismerhetünk meg, valamint az Átjárás című műfordító blokk. A „p” betű erős hatást gyakorol munkásságára: a Parnasszus mellett a Playboy főszerkesztője is volt, nem lepődünk meg azon, hogy műveiben gyakran központi szerepet kapnak a nők, az erotika is. Olyan lapok munkatársa is volt, mint az Új Forrás, az Élet és Irodalom, a Kortárs és a Nagyvilág.

„nem múlhat el nap írás nélkül”

Az a költő, aki szabadidejében egyébként a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsági tagja és a Magyar Madagaszkári Társaság alapítója, rendkívüli munkakedvvel, rendkívül sokfélét ír. Az életrajzot, pályaképet megfigyelve láthatjuk, hogy Turczi terjedelmes életművet halmozott fel. Több mint tíz verseskötete jelent meg eddig, valamint rádiójátékokat és drámákat is jegyez. Kabdebó Lóránt Rögeszmerend címmel írt róla kismonográfiát, de magáénak tudhatja a varsói költészeti fesztivál díját is. Költészetére leginkább Radnóti Miklós, Vas István és Juhász Ferenc gyakorolt hatást, de műveiben jelen van a hagyománytisztelet és a modernség is. Olykor Pilinszky hangját halljuk a kötetekből, olykor szinte Villonét, a posztmodern játék mellett megjelenik az elhallgatás költészete, és a könnyedségtől a megrendültségig vezethetnek a költemények, ha az Izrael-versekkel is megismerkedünk.

ajándék, mellyel meglepem…

Az idei karácsony sajnos friss bejegyzés nélkül telt el, szinte csak verseket posztoltam. Most viszont úgy gondoltam, ha már ilyen jeles nap a mai, születésnapom alkalmából készítek egy köszöntést. Mi más lehetne terítéken, mint a legismertebb születésnapi vers, amelyből szinte minden magyar ember idézni tud, József Attila Születésnapomra című alkotása (Itt elolvasható). Mégsem szerettem volna csupán a verset, esetleg egy elemzését közzétenni, így két, számomra igen kedves kortárs költő, Varró Dániel és Tóth Krisztina parafázisának, reflektálásainak összehasonlítását készítettem el.

bc6acf42ea850d454d334328a5b4a461Varró Dániel Harminckét éves múltam és Tóth Krisztina Porhó című verseit választottam. Habár mindkét költőnek több átirata is készült József Attila költeményéből, ez a kettő talán könnyebben értelmezhető a befogadók számára.
Mindhárom mű egyfajta létösszegzés, a születésnapos költő  – természetesen a 32 éves – a múlt felé fordul, hogy sorra vegye, mi az amit eddig elért az életében, mi az ami hiányzik, mire büszke. A két kortárs vers közös vonása, hogy mindketten meglepetten veszik tudomásul életük éveinek növekedését, szinte váratlanul éri őket az évforduló újabb pillanata (“Csak ámulok, hogy jé, nekem/ félig lefolyt az életem”; “De ért már más is, mint e sokk”).
Egyfajta leltárként is tekinthetnénk a verseket – gondoljunk csak Kosztolányi Dezső Van már kenyerem, borom is van kezdetű művére. Kosztolányihoz hasonlóan mindkét versben megjelenik a család, a gyermek, mint a leltár egyik fontos alkotóeleme. De nem csak feltűnik, hanem humoros, kedveskedő szövegkörnyezetben helyezik el mindketten. (“Van már nejem, van kisfiam,/ s jut asztalomra kifli, jam”; “sőt, egy bocsom is van (de szép!),/ beszélni is kezd majd ez év/ telén”) Nem csak a családot, de a költészetet is mindketten ugyanolyan fontosnak.
A versek hiába összegeznek, mindkettő bizonytalan a leltárkészítésben: vajon érdemes e mindezt számba venni, megemlékezni róla? Mindketten kérdésekkel fejezik ki határozatlanságukat. (“létösszegeznem illenék/ emitt./ De mit?”; “egyszercsak majd megérkezem/ s ittlétemet/ átlátom ott ?!”) a888a5bafc054f37580282006df5ee26

A két vers azonban ellenkező időszemléletet mutat: míg Varró a múltba, Tóth a jövő felé kacsintgat. (“Hogy jaj, a múlt pár passzusát/ nem költhetem már basszus át, /alap/
a lap,”; “mélyén mi ülepszik, mi lesz,/ így fog eltelni, élni ez?”).
Nagyon fontos és szemléltethető különbség a költemények között, hogy míg az Önfelköszöntő költemény (Varró Dániel verse) leltározása konkrét, megfogható tárgyakat, tulajdonokat vesz latba, addig Tóth Krisztina az elvont dolgok irányába fordul el, a gyermekén kívül például a költészetét tartja eredménynek. (“hová gomolygott nyomtalan,/ és ugyan hol, ha nyoma van,/ szivek,/ szavak”).
Az művek ellentétei közül még kiemelendő a versek formája és ritmusa: habár mindkettő a József Attila-féle formát követi, tehát a versszak utolsó két szavát helyezi rímpárba, Varró Dani költeménye sokkal inkább követi az eredetit, míg Tóth Krisztina meg-megtöri a ritmust és a versszakok utolsó szavai a következő sorok kezdőszavaivá válnak.

Természetesen nem csak e két költő készített reflektálást. Ha valaki kedvet kapott, hogy többet is elolvasson, annak ajánlom Lackfi János Születésnapotokra, Kovács András Ferenc Bírálóimhoz. Születésnapomra. Plágium!, valamint Szőcs Géza Születésnapomra című verseket.