Megvolt a bosszú és volt szerelem is.

Már a korábbi bejegyzésekben szóba került, milyen nagy hatással volt rám Erich Maria Remarque A Diadalív árnyékában d28cd66368bf2bd764e32394180ca460c. regénye. Sokszor nekiálltam már, hogy írjak róla egy posztot, és ma, amikor azon gondolkodtam, hogy összegyűjtöm azokat a regényeket, melyeket a nyári szünidő alatt olvastam, rájöttem, hiába helyezem bele Remarque  művét, elveszne a többi mellett. Meglehet, sokan nem ezt a könyvet fogják leemelni a polcról, mikor könnyed, nyári, strandra való olvasmányokat keresnek majd. Ha valaki mégis vállalkozna rá, biztosíthatom, nem fogja egyhamar letenni.

74dd272275e770444ea694d03be4a071

Erich Maria Remarque német író, tizenhat évesen kezdett el írni, kezdetben esszéket, verseket, majd a regényírással is megpróbálkozott. Első nagyobb műve az Álomzug címet kapta. Az első világháborúban a nyugati fronton harcolt, a lövészárkok szörnyűségeit, a harcokban és a borús mindennapokban szerzett tapasztalatait többek között a Nyugaton a helyzet változatlan c regényében “foglalta össze”. Hitler hatalomra jutását követően, Remarque művei is a nyilvános könyvégetés áldozataivá váltak, de elterjesztették róla, hogy nem vett részt az első világháborúban, s zsidó származású, eredeti neve pedig Kramer. Emigrálni kényszerült, először Svájca, majd az Egyesült Államokba, végül Svájcban telepedett le, s élete végéig itt élt. Fontosabb művei még: Szerelem és halál órája, A fekete obeliszk, Éjszaka Lisszabonban, A paradicsomban is ott a pokol.

Azok körében, akik olvasták már a könyvet, kedvelt téma a calvados iránti érdeklődés. Csakúgy, mint Hemingway regényeinek szereplői, Remarque főhőse, Ravic is gyakran tölti estéit egy-egy párizsi bárban, italát kortyolgatva. A Franciaországba emigrált, német orvos a második világháború kitörése előtt érkezik Párizsba. Munkája és papírjai nincsenek, “szellemsebészként” dolgozik, állandó lakhely hiányában pedig kétes hírű hotelekbe költözik. Az ő szemszögéből, a várost járva ismerjük meg a korabeli francia fővárost, a puskaporos, a megszállást előkészítő német tisztek jelenlétével fűszerezett hangulatot, az éjszakai életet és a bordélyházakat.

7cda0d9e794590adaef0ec67103aebce A cselekmény Ravic, és a titokzatos és kétségbeesett Joan találkozásával indul. Hullámvölgyes kapcsolatukat meghatározza a regény melankolikus hangulata és a létbizonytalanság. Mivel a háború közeleg, az emigrációban élők is kétségek közé szorulnak, hisz bármelyik pillanatban kitoloncolhatják őket. Ravic helyzete is meginog, ám a bosszú elkerülhetetlen az életét tönkretevő Gestapo tiszttel szemben.

A regényt 1945-ben adták ki,és  világszerte sikert sikerre halmozott. 1948-ban filmet is készítettek belőle, melynek főszerepét Ingrid Bergman játszotta, s melynek forgatásán maga Remarque is részt vett. Az 1984-es feldolgozásban pedig Anthony Hopkinst láthatjuk.

“Bolond ez a világ: arkangyallá változhatsz, megőrülhetsz vagy akármekkora gazember lehet belőled, senki sem látja. De hiányozzék csak egyetlen gombod… mindjárt észreveszi mindenki.”

…minden szerelem, mely nem a józan észre épít, halálra van ítélve.

731cd96e9b5bdfac42323c6056bdd186

A minap, miközben egy korábbi bejegyzésem második részén dolgoztam, és az általam olvasott történelmi regények között kutakodtam, megakadt a szemem Ian McEwan nevén. Azon gondolkodtam, hogy könyve belekerüljön-e abba a posztba, vagy szenteljek neki egy újat?
Úgy határoztam, hogy a Vágy és vezeklés megér egy saját, minden más történelmi, szerelmi, háborús írástól független bejegyzést. Ez a regény azért is különleges számomra, mert csak azután olvastam el, hogy megnéztem a könyvből készült adaptációt, melynek főszerepében Keira Knightley és James McAvoy tündököl. Ez a módszer – ha előbb látjuk a filmet – sokszor igen veszélyes lehet: a könyv által nyújtott fantáziavilágot már nem saját képzeletünkből állítjuk fel, hisz nem csak a szereplőkről kapunk kész képet, de minden egyes apró részletet kidolgoznak helyettünk. Ez visszafelé sem működhet mindig, hisz egy világ omolhat bennünk össze, ha például a főszereplőt játszó színész cseppet sem hasonlít az általunk elképzelt karakterhez.

Nekem szerencsére egyik sem okozott csalódást, sőt néha kisegített, hogy már láttam a cselekményt a filmvásznon. A háborús, már-már naturalista képek valóban jobban mutatnak egy filmen, mint egy könyv lapjain, de hogyan ismerhetjük meg mélyebben az alakok lelkivilágát, ha csak beszélni halljuk őket és ha csupán a színészi játékra hagyatkozunk? Számomra a könyv és a film tökéletesen kiegészítette egymást, most mégis inkább a regényről beszélnék, hisz ez egy könyves blog.104c7da48ea224c3ac6e48f82996a70b

McEwan egy keretbe rendezi a cselekményt: a regény kezdetén 1935 nyarán járunk, Angliában, a Tallis-család csodálatos vidéki kúriájában, ahol amíg a migrénes édesanya elsötétített szobájában pihen, lányai a Cecilia és Briony különböző elfoglaltságokkal próbálják idejüket eltölteni. A forró nyár, a kissé unalmas vidéki élet, a báty és egy idegen fiatalember látogatása, nem várt következményekkel jár. Az élénk fantáziájú kislány, Briony, egy bűntény szemtanújává válik, ám maga sem tudja, kit és mit látott.
Ez a “hazugság”, mellyel mások életét is tönkreteszi, a továbbiakban is folyton kísérti. A második világháború kitörése után nővérként helyezkedik el, s egy, a családi ház oly nyugodt és megóvó környezetétől eltérő, kegyetlen és szánalmas világba csöppen.
A regény szerkezetének harmadik pillére, Briony írói pályafutásának kiteljesedése: már idős asszonyként látjuk, aki megírja a történetét, s összegzésként, számot vesz életén, de leginkább hibáin.

McEwan egy nagyon fontos és problematikus kérdést jár körbe: le lehet e élni egy egész életet, úgy hogy minden döntésünk egyetlen hazugságon alapul? Érdemes e bocsánatért esedeznünk, ha már nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét, s úgy hogy valószínűleg már nem kapunk többé megbocsájtást? Vajon a vágy képes felülemelkedni egy egész életnyi vezeklésen?