Mert minden valóságnál hatalmasabb a káprázat

Szabó Magda: Születésnapi vers

Október köd, októberi illat,
októberi, ferde sugár!
Hát örüljek, hogy a körbefutó év
térdet hajt holnapután?
Hát örüljek, hogy egy napja az évnek
az enyém, a sajátom egészen,
s hegyi szél, pörgő falevél meg szőlő
kiáltja szét születésem?
Hasad a gesztenye burka, a szilva lepottyan,
csapdos a vízbeli páva a Dunán a habokban,
széttárja a farkát, csupa gyöngy meg olajsáv,
fátyol a hegyen, megvédi harmatos arcát,
köd, köd, puha köd…
Ez a nap az enyém.
Mi enyém, mi? Még ez a vers sem.
Nem azé, ki megírja, hanem ki megérti,
a költemény.
Csak a hit, a tudat,
hogy majd ha megfutottam
útjaimat,
jut tán nekem sír, temető,
elnyughatom majd a kemény
deszkán, mint dédem, üköm, mint annyi elődöm,
azt még hiszem én, hogy lesz sírom az itthoni földön,
s nem kell lerogynom idegen
felhők alatt,
és nem idegen ég
rontja el tagjaimat.
Örüljek? Kivánjak magamnak
még hosszú életet?
Fogom fülem, hogy én se halljam,
amikor nevetek,
fogom szemem, hogy meg ne lássam a
jövendő éveket.
Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?
Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam én nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!

Advertisements

A poétikát majd megírják az elméleti emberek

– Cikkajánló –754e7997e937f1113d06e310b3851830

HÁY JÁNOS SZABÓ MAGDÁRÓL – Litera.hu

Amúgy semmi más nem volt fontos számára, csak a művek. Rettenetes körülmények között lakott a Júlia utcában, famintás kopott linóleum, lópokróccal letakart kanapé. Nem érdekelték a külsőségek. – Írók írókról sorozatunkban Háy Jánost kérdeztük Szabó Magdáról.

http://www.litera.hu/hirek/ez-volt-a-feladata-hay-janos-szabo-magdarol

Szabó Magda: Páva, sziget, bokor

3c90171fb293048cca9ad0bb899faf8e

Nincs a kincsed. Jól elástad. Mélyre ástad. Félve ástad.
Ó, be jó, hogy megtalálták, elrabolták, nincs veled.
Mid maradt meg? Szórd szemétre. Jön a szél és szertehordja,
elkavarja sárba, porba, osztja, fosztja, nem leled.
Kid maradt meg? Fogd marokra. Összeroppan gyönge torka,
egy sikoly, vagy egy sikoly sem – holtan meg sem ismered.
Lélek? Itt? Neked? Mi végre? Sárt hajítasz messzi égre,
fúrd fejed a messziségbe, állj magad és élj magad.
Híd, folyódra? Jobb a csolnak. Álmos fűzek ráhajolnak
pödri ösvény sárga sodra, megszeret és elragad.
Dobd az árba puszta melled. Volt világod és szerelmed?
Volt sziget és sárga bokra, s bokrok alján páva szólt?
Holt a páva, tört a szárnya, szigeted befúlt az árba,
mért taposnál régi sárba? Él az élő, holt a holt.
Futni még? A csúcsra jutni? Táncba állni, tőrbe bukni?
Lenge lángként hajladozni, hogyha rádlehel a vágy?
Nincs erőd. Ne is legyen már. Ingoványra mért üvegvár?
Üvegvárba tört harang mért? Mért legyen, ha nincs tovább?
Állj magad és élj magadba. Bámulj éjbe, virradatba,
és ha járják balga táncuk boldogok és ostobák,
hallgatózz az éjszakába. Valahol most gyújt a láva,
valahol most csóva lobban valakinek homlokán.
Mártsd az éjbe hűvös arcod. Nincs se harcod, se kudarcod,
s fújja-fújja messzi sípját puha száján a magány.

A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel… (1. rész)

Az irodalom mellet a másik szenvedélyem a történelem, így a következő néhány bejegyzésben olyan könyveket szeretnék bemutatni, melyek vagy egy történelmileg nagyon fontos időszakban játszódnak, vagy egy adott történelmi témájú eseményt dolgoznak fel, esetleg életrajzi kötetek. A lista összeállítása nem okozott gondot, hiszen rengeteg olyan mű szerepel az olvasmánylistámon, melyek megfelelnek a fent leírtaknak. Két művet azonban direkt nem választottam ki, mivel úgy gondoltam, megérdemelnek egy-egy külön bejegyzést is. Ez a két könyv pedig Merle Két nap az élet és Remarque A Diadalív árnyékában c műve.

lovasutra_varakozok_1920_Margitsziget Először két könnyedebb hangvételű, és gyorsan olvasható művet mutatnék be azoknak, akik szeretik az idillikus helyzeteket, színtereket és szereplőket. Mindkét olvasmány kikapcsolódáshoz és pihenéshez ajánlott.
Az egyik Fábián Janka Adél és Alíz című regénye. Tulajdonképpen az írónő bármelyik könyvét idesorolhattam volna, hisz a legtöbb műve egy-egy jelentős esemény köré szerveződik és a szereplők életét nagyban befolyásolják a történések. Legelső műve, az Emma szerelme, mely egy trilógiát indít el, szinte az egész huszadik századon végigvisz minket, és nem hanyagolja el olyan történelmi események felsorakoztatását sem, mint az első és a második világháború, a Horthy-korszak, a Tanácsköztársaság időszaka, az 56-os forradalom vagy az 1968-as párizsi lázadás.
A történész végzettségű írónő egyik nagyon friss könyve az Adél és Alíz. A két fiatal lányt egy leányintézetben ismerjük meg. A történet leginkább arra fókuszál, hogy a két teljesen különböző, más-más családi körülményekkel rendelkező lány miként boldogul és hogyan válik elválaszthatatlan barátnőkké. A Tanácsköztársaságot követő időszakban járunk és legfőképp a kommunista szervezkedések kapnak kiemelt helyet a történetben. A titkos, pincékben megszervezett gyűléseken még magával Rákosi Mátyással is találkozunk, de az írónő nem kerüli ki frankhamisítási-ügy bonyodalmait sem.5e12164d2cec6ab50c65ba12b5791788
A második mű, mely ebbe a bekezdésbe került, Frederic Morton Nyugtalan ragyogás című könyve, mely a boldog békeidők végére, egészen az 1880-as évek végére kalauzol minket, az Osztrák –Magyar Monarchia fővárosába, Bécsbe. A tizenkilencedik század a végnapjait éli, modernizáció és új kor közeledik, nyomasztó súlya ott nehezedik a császárváros lakói felett. A cselekmény középpontjában Ferenc József és Erzsébet királyné egyetlen fia, Rudolf trónörökös áll, akit egészen az utolsó napjáig nyomon követhetünk. Rudolf mellett még olyan személyek is megelevenednek előttünk, mint Gustav Mahler, ifj. Johann Strauss, Sigmund Freud, Gustav Klimt és még sokan mások, s az író segítségével bekukkanthatunk mindennapjaikba, s egy olyan kulcslyukon figyelhetjük /olvashatjuk/ őket, mely a legközvetlenebb közelségbe helyezi az olvasót.

A következő bejegyzésben két kedvenc íróm, Szabó Magda és Ernest Hemingway, műveit mutatnám be. Szinte mindkét alkotó könyveiben megjelenik a történelem, legfőképpen a világháborúk eseményei. Hemingway leginkább az első világháború és a spanyol polgárháború időszakait jeleníti meg, míg Szabó Magda könyveiben az első világégés mellett a második világháború kap kiemelt jelentőséget, gondoljunk csak a Mózes egy huszonkettőre, ahol habár nem kifejezetten a háború eseményei tárulnak fel elénk, hanem az az okozta borzalmak hatásai, befolyása. De megemlíthetnénk a Für Elise-t is, ahol a Náci alarcosbal--10308821Németország ideológiái beszivárognak Debrecenben, egy levelezőtárson keresztül, de ne feledkezzünk meg az Abigélről sem.
Szabó Magdától most az Álarcosbált választottam. Ebben az ifjúsági regényben a második világháború után járunk, az ország, a főváros újjáépül, a lakosok próbálják elfelejteni a nyomort és a félelmet, magát a háborút. Ám ekkor Krisztina, a diáklány feladatot kap fiatal tanárnőjétől: tartson előadást a háborúról. A kislány félárva, édesanyja a születése közben, Pest bombázásakor vesztette életét. Otthon nem beszélnek a tragikusan elhunyt édesanyáról, Krisztina pedig megtagadja a feladatot, ami felkelti a Tanárnő érdeklődését az ügy és az édesapa iránt.4d6cdd6bc603cfc4b3524c49529db8af
Hemingway-től, az életrajzi ihletésű, Búcsú a fegyverektől című könyvét választottam. A cselekmény az első világháború idején, az olasz fronton játszódik, ahol a fiatal amerikai katona, Frederic Henry harcol, majd megsebesül. Hemingway szintén harcolt Olaszországban,  önkéntes katona volt tizenkilenc évesen és Fossalta di Piavénál súlyosan megsebesült. Attól függetlenül, hogy a történet háborús, a cselekményt a szerelmi szál viszi előbbre, mely az ifjú katona, Henry és az ápolónő, Catherine közt szövődik. A regény a legfontosabb könyvek közé tartozik, melyek az első világháborút dolgozták fel. A romantikus vonulatnak köszönhetően a műben egyenlő mértékben vannak jelen a harci és a lövészárkokban játszódó jelenetek és Henry-Catherine története, így habár súlyos problémákat és komoly témát érint, könnyen olvasható és szórakoztató olvasmány.

Folytatása következik…

"Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor."

Szabó Magda: Für Elise

A korábbi bejegyzésemben már megismertettem veletek az írónő életpályáját és a könyv fülszövegét, valamint a linkre kattintva akár az egész könyvet elolvashatjátok.

55174ca0547ec173c5e1a8ef50bf9069

Szabó Magda kedvenc íróim egyike (a többiről majd később). Még nem sikerült az egész életművet elolvasnom, de szándékomban áll. Számomra ezek a könyvek több újraolvasás után is ugyanolyan élményt nyújtanak. Néhol megrázóak, esetleg szívszorítóak, de tanulságosak is és ami a legfontosabb, letehetetlenek. Olyan társadalmi és korproblémákat dolgoznak fel, amik akár a XXI. században is megállnák helyüket.

Viszont ha választanom kellene közülük, biztosan a Für Elise lenne a legkedvesebb.

Többen úgy gondolják, hogy ez a regény az írónő egyik legvitatottabb, legrejtélyesebb műve. Mielőtt leírnám, miért, meg kell ismernünk a szereplőket és a körülményeket.
Az első világháború után járunk Debrecenben. Már mindenki számára világossá vált, hogy az eleinte oly ünnepelt világégés korántsem hozta el a várt békét és a harmóniát. Nincs olyan civil a hátországban, akinek az életét ne forgatta volna fel a háború. A frontról hazatérő csonka katonák és a határelcsatolások okozta szörnyűségek nehezítik a mindennapokat. Ebben a feje tetejére fordult világban csöppenünk a Szabó család életébe.

“A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel, ahogy tisztességes ember cselekszik, vagy az idő átejt a szitán, és hiába iparkodol, nem viszed semmire.”

Az édesanyát, Jablonczay Lenkét már a Régimódi történetből ismerjük, az áldott jószívű édesapa pedig a városban rendkívüli tiszteletnek örvendő Ágyai-Szabó leszármazott. A két gyermek Dódi (az írónő maga) és Cili, a trianoni árva.

Bogdán Cecília Zentán élt szüleivel egészen a világháború végéig. A trianoni határok felállításával azonban a család úgy döntött, hogy visszaszöknek Magyarországra. A határon mindkét oldalról lőtték őket, s a kislány csodával határos módon, túlélte, így a magyar állam gondozásába került. Egy budapesti út alkalmával látta meg őt Szabó Elek, s tért vele vissza Debrecenbe.

“Csaknem két évtized telt el,mire az anya észrevette,másik istenadta tehetsége gyakorlására nem kell nógatnia a kislányt , a mesemondás képessége,a fantázia tündérmutatványai biztatás nélkül is beépültek az életébe.”

Cili színre lépésével az egész család élete felfordul. Míg eddig Dódi birtokolta a szülők központi figyelmét, addig az új kislány kalandos története sokkal érdekesebbé vált, s Dódi elvesztette “hatalmát”. Ám a gyerekeknek sem kellett sok idő, hogy összebarátkozzanak, s a féltékenység önzetlen testvéri szeretetté alakult át.

“Valami misztikus egymásra ismerésben váltunk ikerpárrá, zavart boldogsággal kapaszkodtunkössze, mert mindketten mást akartunk, mint amit éltünk, Cili voltaképpen azt, ami valaha volt, én azt, ami még csak eljövendő: egyikünk egy elveszett, másikunk egy meg se kezdődött életet.”

bc45ca285e828bfcee140d557a298aa2

Most már együtt kellett megküzdeniük a Kisasszonygyárral, a Gidipacallal, az egész élettel. Átélt szerelmek és csalódások szépségei és keserűségei szépítik meg kapcsolatukat. Magdolnának a tudás megszerzése ad a jövőben is biztonságot, míg Cili, akinek szerelme soha nem lehet viszonzott, a híres karmesterrel, Tonellivel való házasságba menekül.

“Valamiben kezdettől különböztünk: én mindent elmondtam neki, őt minden érdekelte, ha kértem, adott tanácsot, ha látta, szenvedek, vigasztalt, olyan természetesen átvette félbolond rögeszméimet, mint egy útibőröndöt, segített cipelni. Hogy benne mi zajlik, arról hallgatott, mindent elmondott, ami látható volt, lemérhető, de a háttérnek még a mozgó árnyékait is eltakarta. Cili sose volt közlékeny, magunknak kellett kitalálnunk, hol segítsünk, ha valami baj érte, alapélményeim közé tartozik, hogy felmászott a fára a kertben, és leestében majd csontig súrolta a térdét, a vércseppek árulták el, mi érte, meg hogy szokatlan időben friss zsebkendőt kért, amelyet aztán sokkal később a szennyes közé csempészve találtunk meg, a vér a kánikulában, mint az enyv, száradtában megmerevedett, nem is hasonlított önmagához az a bánatos zsebkendő. Cili józan volt, tárgyilagos, minden, ami én akkor még nem, kezdettől tisztán látta saját helyzetét, és bármi történt, fékezte indulatait, valahogy terhére ne legyen már szándéka ellenére valakinek.”

Ez a regény mégsem kizárólag önéletrajzi dokumentum.  Furcsa dolog, hogy az írónő egyik életrajzírója sem említi Cilit, a féltestvért, akit az édesapa egy otthonból vitt haza, neveltetett, s akiből világhírű énekes lett. Cili élete maga a rejtély: sokan vélik, hogy szerelme, Textor Ádám, szintén az írónő kitalációja, de a híres Tonelli mester sem létezhetett, vagy legalábbis nem találunk róla semmilyen információt.

Szabó Magda célja az volt, hogy minden titkát feltárhassa az olvasói számára. Mégsem memoár, hisz a valós gondolatokat, történeseket egy fikciós világba helyezte át. Ez a kettősség az egész műben fellelhető: Cili Dódi ellentéte, ellenpólusa, a Szabó család otthonában a klasszikus műveltség a vallási tradíciókkal vetekedik, az anya érzelmeinek elfojtása, míg a kislányok regényszerűen fantáziálnak.
A család nem foglalkozik a napi politikával, mégis pontos korrajzot kapunk a történelemről: Dódi arról álmodozik, hogy meggyilkolja a román trónörököst, Cili és Ádám, mint trianoni árvák, s a német befolyás erősödése az osztrák levelezőpartneren keresztül.
Cili és Dódi, nem csak személyiségükben ellentétek, hanem sorsukban is. Habár nem tudjuk pontosan, mi történt később Cilivel, de az írnő gyakran utal rá, hogy korán életét veszti, s míg ő boldogtalan, addig Dódi alakítani tudja sorsát.

Néhány kutatás és interjú alapján Cili alakja egy gyermekkori barátnővel, Mikes Edittel lehet azonos, akit nevelt testvéreként emlegetett az írónő.

“Ha Amalfiban járok, ülök a sírja mellett, és eltűnődöm rajta, mire vittem ezzel az eszméletlenre pallérozott műveltségemmel Cili elsődleges jósága nélkül. Én csak ütöm a követ, ütöm a követ az öklömmel, hogy keljen fel és jöjjön vissza, és gyakorlatlanul síró szememből ömlik a könny.”

Olvass bele: Szabó Magda-Für Elise

Szabó Magda az 1945 utáni magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben a kor társadalmi és politikai problémáit dolgozta fel, melyek a huszonegyedik században is bármelyik családban megállnák helyüket. Néhol megrázó, szívszorító, letehetetlen könyvek ezek.

e02306d746ed1d52ff9acd4c8ed3fd83

Rövid életrajz:
1917. október 5-én született Debrecenben, 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd három évig Hódmezővásárhelyen dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig.
1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. Ennek emlékeit Megmaradt Szobotkának (1983) című könyvében írja meg. Ebben az időszakban írja meg első versesköteteit, majd 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következik: 1958-ig nem publikálhat, az ebben az időszakban alkotott műveit csak később adják ki. Ekkortól datálható áttérése a regényírásra.
Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozzák meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író.

  d8bcfa76ed6ba026966680cd2eb5c93e

FÜR ELISE

„Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor.”

Fülszöveg:

Az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasz, majd fiatal felnőtt életére irányuló kérdés elől. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temetők, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevelő iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczy is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megszűnt, emlékeit őrzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az első részt kapja kézhez. Hogy az életregénynek, amely most az olvasók elé kerül, miért az a címe, amelyről okkal hihető, Beethovent vagy korát idézi, egyszerű magyarázata van: a parányi mestermű szöveg nélkül készült, a két érdekelt, a mester és Elise nyilván tudták, mit beszélnek a hangjegyek, mi csak találgathatjuk, pedig a dallam mond valami határozottat, amely szóval, beszédben rekonstruálható. Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást, ami Elisének, annak az eredetinek is mondott valamit, de mond nekünk is, mindenkinek közülünk, aki hajlandó így némán eldúdolni a dalt és kiszűrni belőle, mire kér tőle állásfoglalást a mester. Én úgy éreztem, Beethoven azt kérdezi fiatal magamtól: „Mit felelsz, ha választ kér a Kor? Hallgatsz? Vagy szólsz?” Én szóltam: egy teljes írói életmű igazolja vissza. A két regény elmondja a világ és saját életem alakulását 1917 és 1939 között, a Trianon és a második világháború közti időszak már jelzi a benne élő szörnyetegek készülő lábnyomait, amelyek súlyát egyén és emberiség fájdalmasan viseli máig. Az Ágyai Szabók annak az ágának, amelyből születtem, halálommal nincs folytatása. Örökösömről személyéhez méltó módon gondoskodtam, ahogy a városról is, ahol először érintette arcomat a pusztai szél. Adósa én már csak annak vagyok, aki bizalma, szeretete, érdeklődése holtomig elkísér, hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak. Hallja ki csak ő is Elise szövegtelen dallamából a neki szóló üzenetet, ahogy a most megjelent első regény főszereplője, Cili értette, mit közöl a nagy titkok közül vele a mester, miért mondatja vele a dallamhoz ezt a szöveget: „Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor.” Az író is ezt kéri az Ismeretlen Olvasótól, mert egyszer emlék lesz ő is.

BELE OLVASOK!

forrás