Ezra Pound: ∆ὡpia* (Doria)

Zord szelek szüntelen zúgásaként989ad47f09bb6eebc31d130caf127ef6
élj bennem, és ne mint
A tűnő dolgok —
virágok vigadalma.
Naptalan szirtek és szürke vizek
roppant magányán
Vallj magadénak.
Mondhassák el nevünket az istenek
Késő korokban,
s emlékezzenek rólad Orcus
Sötét virágai.

Somlyó György fordítása

Advertisements

Lecsuklik minden pilla most

Kosztolányi Dezső verse

Lecsuklik minden pilla most,
nem is találsz több villamost,
így járok én is itt, gyalog,
köröttem olcsó angyalok.
Kármin, sáfrány, körúti nők,
selyem harisnyák, rossz cipők
s ami búsítja bús dalom,
s fanyar arcon fájdalom.

Ha a sír szavát hallanád,
nem hallanál ily balladát.
Egy árva költő tévelyeg,
s itt méri a mély éjeket.
Egy görbe utcán remegőn
járkálok, mint a temetőn.
Ó élet! sár! láz! csúnya út!
A vége és a mélye rút.

De jó itt, mert ez utca fáj,
és szép, mert téboly ez a táj,
s álarc alól mártír-szemek,
testvér szemei rémlenek.
Festett az arcom nékem is
és szenvedés ez ékem is.
Jaj, a költő gyomrába kóc,
ő is beteg és torz bohóc.