Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve (II)

Magvető, Budapest, 2005 (részlet) Őrangyal – Jaj, Mancikám, igazán nem kellett volna… Minek költekezel? Minden vasárnap látogatóba mennek a nagyanyjához (aki igazából nem is a nagyanyja, csak távoli rokon, valami unokatestvér-féléje az apjának, de ő azért nagymamának hívja: talán a kora miatt, talán azért, mert minden  lágy és jóakaratú rajta, kerek arca, hullámos fehér haja, gyakran könnyező … Continue reading Rakovszky Zsuzsa: A hullócsillag éve (II)

Advertisements

Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél.

Dragomán György: Oroszlánkórus A két nagysikerű, világszenzációnak is számító regény (A fehér király, illetve a Máglya) után, Dragomán György egy novelláskötetet jelentetett meg 2015-ben. A kötet közel 30 rövidebb, hosszabb novellát tartalmaz, mely 10 év alkotói munkájának termése. A novellák a zene, a dallam mentén szerveződnek ,a történeteket, ahogyan a fülszöveg is jegyzi, a ritmus … Continue reading Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél.

Íróportré: Kaffka Margit

Láttam őt vitában lázban-tűzben, láttam fölényes gúnyorosságúnak, láttam marónak, láttam készakartan és kajánul elfogultságokhoz ragaszkodni, láttam saját nagyszerű sziporkázásán ámulónak és ujjongónak, láttam makacsul, hidegen küzdeni és éppígy meggondolatlan vaksággal, csak egyet nem láttam! Azt, hogy Kaffka Margit közönyös maradt volna, vagy únottságból, vagy okosságból kitért volna a legbanálisabb, legelcsépeltebb vita-alkalom elől és ne talált … Continue reading Íróportré: Kaffka Margit

megbillen az ősz

... Már október van, bár olyan érzése van az embernek, mintha legalább január derekán járnánk. Annyira hideg van, hogy már szinte fájnak a végtagjai. Utálta ezt a csípős időt. Az arca mindig kipirosodik ilyenkor, két hatalmas vörös foltot rajzolva rá, egyébként meg olyan sápadt, mintha vér helyett tej folyna a vénáiban. Eszter gyorsan szedte a … Continue reading megbillen az ősz

Szerelmi találkozója volt a régi temető úrnak és szegénynek

Krúdy Gyula Szindbád kötetét/regényét/novelláit a magyar irodalom legkülönlegesebb alkotásainak tartják. A Szindbád-csokrot olyan elbeszélések alkotják, melyek összerendezése különböző kiadásokban más és más. Változnak a sorrendjeik, itt-ott betoldásokkal és kihagyásokkal találkozunk. Vannak olyan kötetek, melyek összetett kisregényeknek számítanak, mások viszont elbeszélőciklusok. Az általam olvasott Szindbád ifjúsága is egy az összetett regények közül. Két kiadása jelent meg, … Continue reading Szerelmi találkozója volt a régi temető úrnak és szegénynek

Hallod-e, amit mondok?

Amikor szombat délután felszállt a Délibe tartó vonatra, nem szegődött a szerencse a nyomába. A jármű gyerekzsivajtól és kirándulásból hazatérő osztálytól tömve futott pályáján, üres széket alig hagyva az utasoknak. Előretört a sorok között, s az első, egy idős házaspár melletti, még foglalatlan székre telepedett le. Az öreg úr nem volt éppen társalkodó kedvében, szemben … Continue reading Hallod-e, amit mondok?

szürkület

(részlet) Mintha esteledett volna. A körúti fák fekete agancsokként merészkedtek a szürke égre. Inkább tűntek kiszáradt árnyaknak, mint élőlényeknek. Körút. Tóth Árpádnál még a villamos is csengetett, most viszont csak fáradtan, utasokkal tömve, kényszeredetten suhant tova. Lila dalra kelt egy nyakkendő. A szineztézia egyik példája. Maga sem tudta, hogy emlékezhetett ilyenekre. A gimnázium már csak … Continue reading szürkület