Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.

1961. július 2-án hunyt el Ernest Hemingway

Hemingway a blogon:

Az író, újságíró, haditudósító, novellista 1899. július 21-én, a Chicago melletti Oak Parkban született, kalandozó orvos apa és művészetkedvelő anya gyermeke4a87f4a6d62d3e768ba105cefd586a57ként. A jómódú polgárcsaládban protestáns erkölcsök uralkodtak, s a szülők azt sem nézték jó szemmel, hogy fiúk az egyetem helyett, Kansas City vezető lapjánál a Star-nál helyezkedett el riporterként, sőt az édesapa tiltásának ellenére, Hemingway önként jelentkezett katonának az első világháború kirobbanásakor.

Gyenge szeme miatt azonban csak mentősofőrként alkalmazták az olasz fronton. Egy sebesülést követően beleszeretett ápolónőjébe, s ezt a románcot jeleníti meg a Búcsú a fegyverektől című regényében. Kétségtelen, hogy legismertebb műveit maga a háború, a háborúban szerzett 02c1c6ee057ae526b88f718caea642b2 tapasztalatok ihletik, de későbbi haditudósításai is rendkívüliek.
A világégés végével visszatér az Egyesült Államokba, később pedig a Toronto Star újságírója lesz, s Franciaországba küldik.

Párizsból az 1921-es görög-török forradalomról küld tudósításokat, ám a francia főváros nem csak ezért jelentős életében: első regénye, mely a Fiesta | A nap is felkel címet kapja, szintén itt kerül kiadásra. A könyv az 1920-as és 30-as évek Párizsba önkéntes száműzetésbe vonult amerikai írók és költők, az elveszett nemzedék céltalan, háború utáni életét mutatja be. Hemingway csatlakozott a párizsi modern irodalmi mozgalomhoz, s szoros barátságot kötött Fitzgerald-dal és Ezra Pound-dal.

“A fiesta valóban megkezdődött. Egy hétig tartott éjjel-nappal. Egy hétig tartott a tánc, az ivás, az ordítozás. Ami e héten történt, csak a fiesta alatt történhetett meg. Végül már minden teljesen valószínűtlennek hatott, s úgy tetszett, semminek sem lehet semmilyen

1937-től szintén haditudósítóként dolgozott Spanyolországban, ahol a polgárháborúról küldött beszámolókat, sőt még egy színdarabot is írt a megszállt Madridról. A spanyol helyzet inspirálta az Akiért a harang szól regényét, mely egy amerikai önkéntes katona három napját beszéli el. A művet az elnyomás elleni harc szimbolumának is  tartják.

Mert ebben a pillanatban megpillantotta az alacsony testű szörnyeteget lapos, zöld, szürkésbarna foltos tornyával s előremeredő gépfegyvercsövével, amint a napfényben lassan előrebukkan a kanyarodó mögött. Tüzelt s hallotta, amint a golyói koppannak az acéllemezeken. A kicsiny könnyű tank hirtelen visszahúzódott a sziklafal mögé.

1941-ben az Egyesült Államok hadba lépése után Hemingway egy ideig a tengerészeti hadviselésben vett részt: saját halászhajójával vadászott német tengeralattjárókra, de a normanidia partraszállásnál is jelen volt, az amerikaiakkal lépte át a csatornát, Párizs felszabadításakor pedig maga is harcolt. A spanyol polgárháborúban ismerkedett meg Robert Capa-val, aki mentoraként és apjaként tisztelte:

“Napról napra szaporodtak Londonban az invázióval kapcsolatos mendemondák, valamint az innen-onnan érkező Nagyon Fontos Személyiségek. Az egyik utolsó kérelmező, akit még felvettek a Kis Francia Klub tagjai közé, a hatalmas, őszesbarna szakáll mögé rejtőző Ernest Hemingway volt. Színtiszta förtelem volt még ránézni is, én mégis őszintén örültem, hogy viszontláthatom. Barátságunk a régi szép időkben kezdődött. 1937-ben találkoztunk először, a spanyol polgárháborúban, ahol én zöldfülű fotóriporter voltam, ő pedig híres író. Mindenki “papának” becézte, és én is hamar apámnak fogadtam. Az azóta eltelt években számtalanszor nyílt alkalma eleget tenni szülői kötelességeinek, és ezúttal határozottan boldog volt, hogy nevelt fia kivételesen nem szenvedett heveny pénzhiányban. Mivel bizonyítani szerettem volna virágzó jólétemet és iránta érzett rajongásomat, elhatároztam, hogy estélyt rendezek a tiszteletére egyéb célokra teljesen hasznavehetetlen, de annál költségesebb lakásomban.” (Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból)

3e12299deeed8b5740893311331b42f4

A világháború után Kubában telepedett le, ahol közel 21 évet töltött. Itt írta a kevésbé sikeres regényét A folyón át a fák közé-t, de szintén itt született meg Az öreg halász és a tenger. AZ idős kubai halász története 1953-ban Pulitzer díjat nyert, majd 1954-ben irodalmi Nobel-díjat.  Hemingway-t évekig kezelték súlyos depressziója miatt, ám 1961-ben öngyilkosságot követett el.

Advertisements

Mit olvastak 1920-ban?

Mostanában egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy hogyan éltek, mit csináltak, mit olvastak elődeink. Leginkább a századfordulós idők, de főként a huszadik század szokásai érdekelnek. Ezért is gondoltam, hogy amíg nem érek aktuális olvasmányaim végére, egy kis érdekességet teszek közzé, ami kivételesen nem olvasmány-beszámoló, hanem egy lista. 
A listán az a 25 könyv szerepel, amelyeket 1920 környékén adtak ki, s a legnépszerűbb olvasmányok voltak abban az időben.

bdbeb77dcffd958f61cbd10c73738f71

  1. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
  2. A.A. Milne: Micimackó
  3. Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
  4. E. Hemingway: Fiesta, a nap is felkel
  5. E. M. Forster: Út Indiába
  6. Edith Wharton: Az ártatlanság kora
  7. Virginia Woolf:  Mrs. Dalloway
  8. James Joyce: Ulysses
  9. T. S. Eliot: Puszta ország és más versek
  10. Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
  11. F. Scott Fitzgerald: Az Édentől messze
  12. Thomas Mann: A varázshegy
  13. Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja
  14. Virginia Woolf: Orlando
  15. Franz Kafka: A per
  16. F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak
  17. Evelyn Waugh: Jámbor pálya
  18. Theodore Dreiser: Amerikai tragédia
  19. Marcel Proust: A megtalált idő
  20. G. B. Shaw: Szent Johanna
  21. Erich Kastner: Emil és a detektívek
  22. Bertold Brecht: Háromgarasos opera
  23. Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai
  24. Franz Kafka: A kastély
  25. John Galsworthy: A Forsyte Saga