Vonszolnak piros delfinek

„Én ebbe a versbe többször majdnem belehaltam, úgyhogy elfogult vagyok. Előre is bocsánatot kérve a magyar nyelven valaha írt legerősebb szerelmes versek egyikének gondolom.“-  Keresztury Tibor

 Kormos István verse

vonszolnak piros delfinek koromtengeren éjszaka

partra kicsapnak az a part szívem leomlott partfala

álmaim-rakta házadig onnan vakon is elmegyek

de kapud nyitott-kés-kapu ablakon küldő fényjelek

s kezek kezek kezek kezek küldő kezek taszítanak

hangtalan hang eresszelek hangtalan hang elhagyjalak

gyerekkorodba nem hagyod magadat visszarántani

vergődnek csak homlokodon kérlelő szavam szárnyai

szemed nem-lehet-fényei elmondják ami mondhatatlan

hogy nem leszel hogy nem leszek kerékbetört nevetés csattan

jövőnk a halvaszületett koromtengereken libeg

felfalják piros lovaim kik vonszoltak a delfinek

egy árva kutyaugatás nem engem szólít nevemen

fenn salétromos menny ragyog hűvösen lehajtom fejem

cella-magány jön hallgatok ki voltam istenek fia

alámerül Atlantiszom Párizs Marlotte Normandia

 

Advertisements

A poétikát majd megírják az elméleti emberek

– Cikkajánló –754e7997e937f1113d06e310b3851830

HÁY JÁNOS SZABÓ MAGDÁRÓL – Litera.hu

Amúgy semmi más nem volt fontos számára, csak a művek. Rettenetes körülmények között lakott a Júlia utcában, famintás kopott linóleum, lópokróccal letakart kanapé. Nem érdekelték a külsőségek. – Írók írókról sorozatunkban Háy Jánost kérdeztük Szabó Magdáról.

http://www.litera.hu/hirek/ez-volt-a-feladata-hay-janos-szabo-magdarol