cry baby cry

ha majd egyszer újra világra jössz és körbenézel és azt látod hogy az apád az isten öltönyben és nyakkendőben és egy tiszta erőből földhöz vágott Derűs Délután borlekváros ajándékkosárban térdel az allee bercsényi utcai bejáratánál és ezernyi fajta népbetegség ésatöbbi ésatöbbi közepette kis kézi biciklipumpával próbálja felpumpálni a pierre cardin babakocsid leeresztett kerekét akkor te … Continue reading cry baby cry

Advertisements

Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

   Scherter Juditnak Gyerekkoromban egyik rokonunknál, a megözvegyült, flanelinges erdész szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra. Tele volt belső rekeszekkel, amitől titokzatosnak, céltalannak tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán az üres galambdúc. Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal, és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek … Continue reading Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

Erdős Virág: mikor

ha majd minden kisbalázsnak bealszik a mamája ha majd nem lesz erőszak az együttélés szabálya ha majd prímán megférnek a bringák közt a rollerek ha majd szépen elhúznak a picsába a pollenek ha majd nem lesz veszélyben a visszaszólás szabadsága ha majd nem lesz akadály a ruházatom szakadtsága ha majd nem fog megbűnhődni mindenki csak … Continue reading Erdős Virág: mikor

Závada Péter: Pesti sampon

(reklám) Oktogon. Felhők szűrte fény. Napsáv a Cafék üvegén. A sarkon barna hajszalon mereng a bíbor hajnalon. Blahán tél. Szürke homless-ek. Min egy nagy náthás orr, csepeg a kőkút. Taknya fölbuzog. Sár. Vonyító mínuszok. Deák. Száz nikkel kisgyerek: Demszky-pózna rengeteg. Friss sebként tátong a Gödör. Pultos lányt fejfájás gyötör. Móricz. Borús ég. Ködpamacs. Villamos csöng. … Continue reading Závada Péter: Pesti sampon

Fehér Renátó: Nyílt víz

A tenger nem ismeri a népek önrendelkezését,  csupán a szárazföldeket. Nem szeg egyezményt, mert csak annak határvillongás az árapály, aki nem tudja, hogy ideiglenes minden partvonal, és egyetlen törvény van: az olvadás szeszélye. Pedig kezdhetne akár berendezkedni is, ha egyszer mosódik el alatta a kontinens. Mert hánykolódása életvitelszerű, se kikötő, se zátony, nem akad fel … Continue reading Fehér Renátó: Nyílt víz

Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél.

Dragomán György: Oroszlánkórus A két nagysikerű, világszenzációnak is számító regény (A fehér király, illetve a Máglya) után, Dragomán György egy novelláskötetet jelentetett meg 2015-ben. A kötet közel 30 rövidebb, hosszabb novellát tartalmaz, mely 10 év alkotói munkájának termése. A novellák a zene, a dallam mentén szerveződnek ,a történeteket, ahogyan a fülszöveg is jegyzi, a ritmus … Continue reading Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél.

Kemény István: Csőd

Elgondolkodtak a dolgok, Döntéseket hoztak, helyeket cseréltek, Jött valami új, de megunta magát, Visszajött a régi, de régi volt:  Álmos, szakállas, szétivott. Én meg azt mondtam, semmi baj, Bölcs már nem leszek, nincs rá idő, Marad a megváltás, az egyszerű. Volt egy jegyem, megnéztem, hova szól, Ablakot nyitottam, tűz volt valahol. Szirénák neveltek, szerettem őket, … Continue reading Kemény István: Csőd