Kemény István: Csőd

Elgondolkodtak a dolgok,aa3eabe8cbe3d1c3baf44eb71032e499
Döntéseket hoztak, helyeket cseréltek,
Jött valami új, de megunta magát,
Visszajött a régi, de régi volt: 
Álmos, szakállas, szétivott.

Én meg azt mondtam, semmi baj,
Bölcs már nem leszek, nincs rá idő,
Marad a megváltás, az egyszerű.
Volt egy jegyem, megnéztem, hova szól,
Ablakot nyitottam, tűz volt valahol.

Szirénák neveltek, szerettem őket,
Tőlük tanultam meg, hogy nagy baj van.
Te csak tanulj, zümmögték kedvesen,
Kellesz a végére, a Nagy Kalandra.
Most azt mondták, te is mehetsz a francba.

Ottmaradtam értelmetlenül,
Bort locsoltam a nagy sötétbe,
Mint egy kötélvég, a bokrokra esett.
Bent egy könyv várt a padlón kinyitva,
valami texasi buddhista írta.

[Hévíz Folyóirat, 2012/1]

Advertisements

Grecsó Krisztián: Múzsasírató

Ezen a hajnalon a múzsa 13dcc150b7fe864a559c324659837ce3
Megkapja a kegyelmet végre.
Rég nincs, ami fájjon, már unja:
A hajnali taxi a vége.

Nem fogy el, van emlékem elég,
És erőm, hogy enyém is legyen.
Annyi nőt megszeretni elég,
Mennyi magát szeretheti velem.

Ölelni tudok, de mert merek,
Mindig mindentől fájni fog.
Fehérvér, repedtfalú erek:
A kéj hát a halál. Rám vihog.