Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

   Scherter Juditnak Gyerekkoromban egyik rokonunknál, a megözvegyült, flanelinges erdész szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra. Tele volt belső rekeszekkel, amitől titokzatosnak, céltalannak tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán az üres galambdúc. Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal, és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek … Continue reading Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

Advertisements

VOLUPTAS ÉS CURIOSITAS

(4) Ez is a dolgok természetes rendjéből fakad. A pontosan érkező szürkület feltölti a lankadó figyelem medreit, a vakfoltok falevelekkel borított medencéi homállyal fokról fokra megtelnek. A bőr, mint egy körkörös tekintet, teljes felületével látja a háromszázhatvan fokos erdőt, a tájat, minden apró szépséghibájával együtt. Hajlandó kiegyezni. A vaksághoz közel, épp karnyújtásnyira, te is kitapinthatod … Continue reading VOLUPTAS ÉS CURIOSITAS

Kemény István: Csőd

Elgondolkodtak a dolgok, Döntéseket hoztak, helyeket cseréltek, Jött valami új, de megunta magát, Visszajött a régi, de régi volt:  Álmos, szakállas, szétivott. Én meg azt mondtam, semmi baj, Bölcs már nem leszek, nincs rá idő, Marad a megváltás, az egyszerű. Volt egy jegyem, megnéztem, hova szól, Ablakot nyitottam, tűz volt valahol. Szirénák neveltek, szerettem őket, … Continue reading Kemény István: Csőd

Grecsó Krisztián: Múzsasírató

Ezen a hajnalon a múzsa  Megkapja a kegyelmet végre. Rég nincs, ami fájjon, már unja: A hajnali taxi a vége. Nem fogy el, van emlékem elég, És erőm, hogy enyém is legyen. Annyi nőt megszeretni elég, Mennyi magát szeretheti velem. Ölelni tudok, de mert merek, Mindig mindentől fájni fog. Fehérvér, repedtfalú erek: A kéj hát … Continue reading Grecsó Krisztián: Múzsasírató