cry baby cry

ha majd egyszer újra világra jössz és körbenézel és azt látod hogy az apád az isten öltönyben és nyakkendőben és egy tiszta erőből földhöz vágott Derűs Délután borlekváros ajándékkosárban térdel az allee bercsényi utcai bejáratánál és ezernyi fajta népbetegség ésatöbbi ésatöbbi közepette kis kézi biciklipumpával próbálja felpumpálni a pierre cardin babakocsid leeresztett kerekét akkor te … Continue reading cry baby cry

Advertisements

Erdős Virág: Na most akkor

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit … Continue reading Erdős Virág: Na most akkor

Zápor

Tóth Krisztina verse Gyerekkoromban aszfaltkrétával írtam az útra. Azt hittem, látni lehet majd az űrből is azt a mondatot. Aztán néztük a tizedikről az esőt. Nem baj - mondta a Móni, legközelebb majd odafestjük. Elfelejtettem, mit akartam üzenni akkor. Már csak a zápor szeretnék lenni. Az a zápor, abban a régi pillanatban, ahogy a betonra … Continue reading Zápor

Kemény Zsófi: Metró

Egyszer úgyis összefuttok,  ha nem most, hát tíz év múlva nyáron, ezt nem úszod meg, a metróban mindig hűvös őszi szél fúj, a tábla kérdez, hogy mégis merre, te döntesz, persze rosszul, bár a bérleted talán nem is lenne érvényes a jó irányba, átmetrózod a rég lejárt telet, szenvedsz, de úgyis hiába, mert az ébredő … Continue reading Kemény Zsófi: Metró

Závada Péter: Pesti sampon

(reklám) Oktogon. Felhők szűrte fény. Napsáv a Cafék üvegén. A sarkon barna hajszalon mereng a bíbor hajnalon. Blahán tél. Szürke homless-ek. Min egy nagy náthás orr, csepeg a kőkút. Taknya fölbuzog. Sár. Vonyító mínuszok. Deák. Száz nikkel kisgyerek: Demszky-pózna rengeteg. Friss sebként tátong a Gödör. Pultos lányt fejfájás gyötör. Móricz. Borús ég. Ködpamacs. Villamos csöng. … Continue reading Závada Péter: Pesti sampon

Professzionalizmus a kortárs magyar irodalmi életben (I.)

Mesterszakos diplomamunka / ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2018 Bevezetés „Igaz, hogy nő vagyok, igaz, hogy foglalkoztatott; de milyen professzionális tapasztalatokat szereztem? Nehéz megmondani. Az én professzióm az irodalom (...)” (Woolf 1969) Virginia Woolf 1931-ben megjelent „Professions for Women” című esszéje azt a kérdést firtatja, mik a feltételei annak, hogy a nő beléphessen az értelmiségi hivatást gyakorlók … Continue reading Professzionalizmus a kortárs magyar irodalmi életben (I.)

Fehér Renátó: Nyílt víz

A tenger nem ismeri a népek önrendelkezését,  csupán a szárazföldeket. Nem szeg egyezményt, mert csak annak határvillongás az árapály, aki nem tudja, hogy ideiglenes minden partvonal, és egyetlen törvény van: az olvadás szeszélye. Pedig kezdhetne akár berendezkedni is, ha egyszer mosódik el alatta a kontinens. Mert hánykolódása életvitelszerű, se kikötő, se zátony, nem akad fel … Continue reading Fehér Renátó: Nyílt víz