Lassú kereszt

Bennem a létra, anya, tudod, melyik, a hátamban, nézd, beültettük a hús alá, ha kihúzom magam, látszanak a szárak, a vállaimon sátrakká feszül a bőr. A vállak sátrai, így hívom őket, pedig ki nem állhatom a birtokos szerkezeteket, önzők, mint a gazda, aki bekeríti házát, most már tudom, hogy igazad volt a kerítéssel kapcsolatban. A … Continue reading Lassú kereszt

Advertisements

Pion István: Felfedezés

M-nak Megmértem minden zegzug csöndjét, a szelek átlóját és kémények egyenesét. Bíbelődtem mérőszalaggal, derékszögű vonalzóval, maszatoltam vázlatokkal. Betájoltam a legmesszibb csillagot, megszoroztam a Naprendszert a Tejútrendszerrel. Egy kötéllé húztam a világ összes folyóját, egy vödörbe öntöttem minden tengert és óceánt. Aztán minden eredményt egybegyúrtam, hozzáadtam Isten szakállát, Jézus ujjait és Mária ruhájának redőit, végül négyzetre … Continue reading Pion István: Felfedezés

Babiczky Tibor: A gyászmenet

Megjelent a Kivilágított ég c. kötetben (2015) Üvegnégyszögek. Déli nap.  Kapuban szürke férfiak. Suttognak. Ősz hajukba kap a szél, aztán tovább szalad. Koporsót hoznak. Fák alatt vonul a tömeg és a szag. „Kezdődő élet.” Gesztenye bont virágot s vetkőzi le. Elöl, négykézláb, két alak, egy férfi és egy nő halad. Bordáikon játszik az árny a … Continue reading Babiczky Tibor: A gyászmenet

József Attila: Tél

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,  Hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska,  Csorbát, töröttet s ami új meg ép,  Gyerekjátékot, – ó, boldog fogócska! –  S rászórni szórva mindent, ami szép. Dalolna forró láng az égig róla  S kezén fogná mindenki földiét. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,  Hisz zúzmarás a város, a berek…  … Continue reading József Attila: Tél