Anna örök

Juhász Gyula verse

938f5cbd0ca7c55693d4fa6a7017fb5e.jpgAz évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

illusztráció: Henri Matisse

Advertisements

“A szerzők darabokat írnak, a költők egészeket.”

131 éve született JUHÁSZ GYULA, költő.

Budapest 6ddb291ddddb88d1997baa5992f384b6

Valami furcsa füst lebeg fölötted,
mint áldozati füst, amely lecsap,
sötétre mosva falakat, tetőket,
míg annyi ember topog, szürke rab.

Itt annyi veréb páváskodva rebben,
és annyi síber kúszik, mint zsivány,
és annyi színész ágál nappal, este,
s gurul arannyal bélelt sok silány.

Bús Babilon, azért mégis szeretlek,
mert véreim sorvadnak sírva benned,
gőgös szegények, árva magyarok.

Mint kis cseléd a rikító körúton,
éhes diák a cifra úri zsúron,
magam is benned oly kopott vagyok.

1924

kép forrása