Elégia

József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt … Continue reading Elégia

Advertisements

Eszmélet

József Attila verse 1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 2 Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend - egy … Continue reading Eszmélet

József Attila: Téli éjszaka

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy - valami szalag - csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A távolban a bütykös … Continue reading József Attila: Téli éjszaka

Az Isten itt állt a hátam mögött

József Attila verse  Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. … Continue reading Az Isten itt állt a hátam mögött

„apaló apaló angyal ül a videó”

(költészet napjára) Parti Nagy Lajos: Altató dünnyögve legfő mesterét lehunyja két lehunyja száz a rítt a rút a rőt a rét üveggolyónk eldunnaház egy altatónyi vers kilép a semmiségből elfeledk ezik magáról halk durúzs és légvonatszusz egy kiságy körül derengő tarka lepk e rengörül dagár borázs pillázat és követhené úgyis minden csak bertamázs úgysincsen szó … Continue reading „apaló apaló angyal ül a videó”

József Attila: Szürkület

Ez éles, tiszta szürkület való nekem. A távolban tar ágak szerkezetei tartják keccsel az üres levegőt. A tárgy-egyén mind elválik a többitől, magába mélyed és talán megsemmisül. Ki tudja? Válaszolna erre ösztönöm, de mint az eb, melyet gazdája megszidott s kedvetlenül borong a rideg udvaron s ha idegen jő, rávonít, de nem beszél, olyan most … Continue reading József Attila: Szürkület