Arcok

Babiczky Tibor verse Két arcunk van. Az egyik arc a múlt. A múlt nevet. Másik arcunk a jövőbe mered. Ezen csak a bánat hagy nyomot. A kettőből egy talán már sohasem lehet. Boldog se vagyok. Szomorú se vagyok. Vajon megérjük-e a holnapot? És szemünket nyitni lesz-e még erőnk? Vagy csak fekszünk, mint akit az álom … Continue reading Arcok

Advertisements

Kemény Zsófi: Metró

Egyszer úgyis összefuttok,  ha nem most, hát tíz év múlva nyáron, ezt nem úszod meg, a metróban mindig hűvös őszi szél fúj, a tábla kérdez, hogy mégis merre, te döntesz, persze rosszul, bár a bérleted talán nem is lenne érvényes a jó irányba, átmetrózod a rég lejárt telet, szenvedsz, de úgyis hiába, mert az ébredő … Continue reading Kemény Zsófi: Metró

vagyok aki vagyok

Erdős Virág verse – józsefvárosi szelfik – madárnak kád vagyok buzgó kis gyomoknak itóka elsüllyedt kapukulcs dobozos sörről a nyitóka elgázolt szandál ki pultoslány szeretne lenni soundra gyűjteni hétvégén mekiben enni gurulós bőröndben utazó éltető hulladék kirobbant nyál vagyok tüntető altesti váladék vehető jel után kutató kényszeres tekintet koton a földön: egy tag aki előre … Continue reading vagyok aki vagyok

Závada Péter: Pesti sampon

(reklám) Oktogon. Felhők szűrte fény. Napsáv a Cafék üvegén. A sarkon barna hajszalon mereng a bíbor hajnalon. Blahán tél. Szürke homless-ek. Min egy nagy náthás orr, csepeg a kőkút. Taknya fölbuzog. Sár. Vonyító mínuszok. Deák. Száz nikkel kisgyerek: Demszky-pózna rengeteg. Friss sebként tátong a Gödör. Pultos lányt fejfájás gyötör. Móricz. Borús ég. Ködpamacs. Villamos csöng. … Continue reading Závada Péter: Pesti sampon

Professzionalizmus a kortárs magyar irodalmi életben (I.)

Mesterszakos diplomamunka / ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2018 Bevezetés „Igaz, hogy nő vagyok, igaz, hogy foglalkoztatott; de milyen professzionális tapasztalatokat szereztem? Nehéz megmondani. Az én professzióm az irodalom (...)” (Woolf 1969) Virginia Woolf 1931-ben megjelent „Professions for Women” című esszéje azt a kérdést firtatja, mik a feltételei annak, hogy a nő beléphessen az értelmiségi hivatást gyakorlók … Continue reading Professzionalizmus a kortárs magyar irodalmi életben (I.)

Fehér Renátó: Nyílt víz

A tenger nem ismeri a népek önrendelkezését,  csupán a szárazföldeket. Nem szeg egyezményt, mert csak annak határvillongás az árapály, aki nem tudja, hogy ideiglenes minden partvonal, és egyetlen törvény van: az olvadás szeszélye. Pedig kezdhetne akár berendezkedni is, ha egyszer mosódik el alatta a kontinens. Mert hánykolódása életvitelszerű, se kikötő, se zátony, nem akad fel … Continue reading Fehér Renátó: Nyílt víz

1966 tavaszán, egy zaklatott időszakában Lila rám bízott egy fémdobozt, benne nyolc füzettel.

Elena Ferrante: Nápolyi regények 1-2.  A Nápolyi regények Ferrante négykötetes alkotása, melynek középpontjában két olasz lány, Elena (az elbeszélő) és Lila áll. Habár megtévesztő az írónő és a regények elbeszélőjének névazonossága, Ferrante kiléte a mai napig ismeretlen, az álnéven dolgozó szerző életéről semmi információt nem tudunk. Ugyanakkor a helyszín és a körülmények akár valósághűek is … Continue reading 1966 tavaszán, egy zaklatott időszakában Lila rám bízott egy fémdobozt, benne nyolc füzettel.