Nem a törvény számít, hanem az ítélet.

Albert Camus Algériában született 1913-ban. Iskolai tanulmányait az algíri líceumban végezte, ám egy súlyos betegség miatt, tizenhét éves korában be kellett fejeznie az iskolát. bf06038623ac3df4eeef6cc6c394050cNem sokkal később beiratkozott az algíri egyetemre, ahol többek között filozófiát tanult. Habár rendkívül sokat olvasott, munkásszínházat szervezett, professzorai is kiemelkedő tehetségnek tartották, az egyetemet kiújuló betegsége miatt ott kellett hagynia.

Az 1940-es években Párizsba költözött, ahol lektorként dolgozott és a francia ellenállás egyik szervezője lett a második világháborúban. A háború után lemondott közéleti tevékenységeiről és az újságírásról, szinte csak a színházzal foglalkozott, több abszurd darabját is előadatta.

1942-ben jelenik meg a Közöny / Az idegen című írása, melynek eredeti címe L’étranger.  Az “énregény” középpontjában Mersault, az algíri francia hivatalnok áll, akit emberölés vádjával letartóztatnak majd elítélnek. A cselekmény Mersault anyjának halálával kezdődik, s az ítélet kimondásával zárul.

9aead9a94e6d10514964dd0f991f515d
Jean Paul Sartre & Camus, 1944

Mersault  világa abszurd, véletlenek sorozata vezet el a gyilkossághoz. Camus a világ közönyét állítja szembe a főhős látszólagos közönyével, a bírák pedig nem a bűncselekményt, hanem az abszurd emberi létet büntetik.

Camus-re Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, illetve Kafka A per című regénye mellett
kétségtelenül Sartre volt a legnagyobb hatással: a műben megjelenik Sartre korai egzisztencialista tétele, miszerint az emberi egyed életében nem lehetséges olyan helyzet, amely ne adna választásra alkalmat. Mersault pedig ebben az esetben, szabadon vált meg életétől.

A Közöny-t több mint negyven nyelvre fordították le a világon, 1967-ben pedig Luchino Visconti filmet készített belőle.

Nemigen bántam, amit elkövettem. De ez az acsarkodás meglepett. Szerettem volna megmagyarázni, szívélyesen, szeretettel, hogy igazán sohase sajnáltam még semmit sem. Mindig azzal törődtem, ami majd ezután történik, akár ma, akár pedig holnap.

Advertisements

Boris Vian: Tajtékos napok

Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat.

Boris Vian első, magyarra fordított regénye (1969), a Tajtékos napok, egyszerre kápráztat el az élet örömeivel, és ad szigorú társadalomkritikát. Szürrealista világban találjuk tajtekos3 magunkat, varázslatos és hihetetlen díszletek között. Furcsa szerelmi történet ez, hisz hiába várunk mézes-mázas romantikát, a meseszerű cselekmény mögött komoly problémákat fedezhetünk fel.

Főszereplőnk, Colin, gondtalan fiatalként habzsolja az életet, a zene imádata mellett már csak a szerelem hiányzik az életéből. Egy kicsivel később megismerkedik Chloéval, a csodálatos és imádnivaló lánnyal, akibe rögtön beleszeret. Esküvőjükkel költekező életet kezdenek el élni, melyben nem számít semmi más, csakis kettejük szerelme. De hamar be kell látniuk, hogy bármennyire is varázslatos az életük, annak egyszer véget kell érnie és ráébrednek, törékeny az a világ, mely nekik megadatott.

tajtekos2 Chloé mellkasában lótuszvirág nő. A betegség, melyről már a kezdetekkor tudjuk, hogy gyógyíthatatlan, megtöri az idillt, és ha eddig felszínesnek gondoltuk életüket, rájövünk, hogy igenis valódi problémákkal kell megküzdeniük. Vian káprázatos világa egyszerre meseszerű és kegyetlen, néhol valóban mosolyt csal az arcunkra, néhol viszont a felháborodással kell megküzdenünk.

A regény társadalomkritikája az 1940-es évek egyik fő problémáját, az elidegenedést feszegeti. Az emberek nem csak a munkájuktól idegenednek el, hanem társaiktól is. Colin munkába állása, a munkahelyek körülményei hű képet adnak arról, milyen válsággal küzdött a kor társadalma. Colin azonban nem tud annyi pénzt megkeresni, ami Cholé betegségét enyhítené. Az idillikus világ egyre zsúfolódik, sötétebbé és komorabbá válik. A fiú szinte pénz nélkül marad, még feleségét sem tudja olyan keretek között eltemetni, amelyet megérdemelne. Groteszk szertartást látunk, a káprázatos világ összes tulajdonságának kiirtásával.

-A profi sandacsacsa táncosoknak néha sikerül – folytatta Nicolas – parazita hullámsávokat teremteniük azzal, hogy külön-külön szinkronrezgésbe hozzák bizonyos tagjaikat. Nem akarom részletezni, inkább megkísérlem bemutatni az úrnak, hogyan csinálják.
Colin a  Chloé-t választotta, amint Nicolas ajánlotta volt, és feltette a lemezjátszó korongjára. Nagyon vigyázva, az első barázda mélyére illesztette a tű hegyét, és nézte, ahogy Nicolas rezegni kezd.