Íróportré: Kaffka Margit

Láttam őt vitában lázban-tűzben, láttam fölényes gúnyorosságúnak, láttam marónak, láttam készakartan és kajánul elfogultságokhoz ragaszkodni, láttam saját nagyszerű sziporkázásán ámulónak és ujjongónak, láttam makacsul, hidegen küzdeni és éppígy meggondolatlan vaksággal, csak egyet nem láttam! Azt, hogy Kaffka Margit közönyös maradt volna, vagy únottságból, vagy okosságból kitért volna a legbanálisabb, legelcsépeltebb vita-alkalom elől és ne talált volna rögtön tíz új és különös szemszöget, amikbe bele lehet helyezkedni a kérdésnél. (Tersánszky J. Jenő)kaffkama

Már gyermekkorában is lázadó természetű, poétai álmokat dédelgető lány  Az szatmári irgalmasnővérek zárdájában elemi iskolai tanítónőnek tanul, egy évet pedig Miskolcon tanít, ahol nehezen viseli a kisvárosi, fojtogató légkört. Irodalmat és gazdaságtant oktat, megjelennek első írásai, és ebben az időszakban kezdődik a Nyugattal való szoros és folyamatos kapcsolata. Az első számban, mely 1908-ban jelenik meg, Kosztolányi Dezső Négy fal között című kötetének bírálatával szerepel. Első  házassága boldogtalan, harmóniától mentes és hamar tönkremegy, férjétől, Fröhlich Brúnótól, néhány év után elválik. 1914-ben megy újra férjhez, Bauer Ervinhez, ám boldogságukat az első világháború szakítja meg, férjét behívják katonának. Hétköznapjai szorongással és idegességgel telnek. Életét 1918-ban a spanyol nátha elleni küzdelemben veszti, kisfiával együtt.

Örüljünk Kaffka Margitnak, mert ő feminizmus már megérkezett magyar diadala, egy asszony-író, akinek nem kell udvarias, hazug bókokat mondani. Erős ember, művész, kinek jó és biztos sorsa van s minden kritikák se tarthatnák vissza az életében adva-adott, kijelölt útjában, mely minden lendületében az övé. (Ady Endre)

ir395kd81237aA századelőn a társadalmi figyelem egyértelműen a nőkre fókuszál. A nőkérdés egyaránt megjelenik a kulturális és politikai színtereken. Elindul az emancipáció, feminista mozgalmak ütik fel a fejüket, nők is továbbtanulhatnak a felsőoktatásban. Ezzel párhuzamosan pedig létjogosultságot kapnak a női szerzők is, akik által irodalmi ábrázolást nyernek a polgári társadalom női problémái. Fontos megjegyeznünk, hogy az irodalomtörténeti kánonban sokáig egyedül Kaffka Margit képviselte a női szerzőket.

Kaffka Margit életműve lenyomata kora gondolkodásmódjának és problémáinak, az újat akarás és a nosztalgia iránti vágyakozás kettőssége jellemzi. Művein az emberi nyugtalanság motívumai is megjelennek, de jelen van a csalódás, a kiábrándultság, a tépelődés, illetve a menekülés mozzanata a valós világtól az illúziókba és az álmokba. Alkotásaiban nagy szerepet kapnak a női lét problémái: győztes asszonyt sosem látunk, csak a válságba sodort modern nőt, aki elvesztette korábbi létbiztonságát, és ingatag talajra lépett.

Viszont vannak női munkák! Vannak olyan elvégezni valók, amelyeket férfi tízszeres munkaerővel, sőt semmi munkaerővel sem tud úgy megcsinálni, mint egy asszony. És a Kaffka Margit regénye után látom csak, hogy az írás: az életnek írásban kiélése éppen úgy lehet asszonyi lehetőség, mint férfiúi. A magyar társadalomnak azt a rétegét, amelyet Kaffka Margit írásban ád: soha senki így nem adta, nem is adhatta. Sőt az emberéletnek ennél különb, asszonyszemmel látott, asszonyélettel átélt, asszonytehetségen átfőzött extraktumát sem adhatták sokan: ez a regény, egy igazi írói tehetségnek szerencsés és boldog kiáradása. (Móricz Zsigmond)

Novellista életműve egyik gyöngyszeme a Csöndes válságok elbeszéléskötet, mely 1909-ben született  A kötet darabjai szinte ugyanazokat a jegyeket hordozzák magukon, mégis egy színes, változatos mozaikokból álló művet tart kezében az olvasó. A bejegyzéshez a Kaland című novellát választottam, melyet itt el tudtok olvasni.

A mű címe egyaránt utalhat a pár titkos viszonyára, kalandjára, de a nyugtalanító és végzetes kimenetelű hajóútra is. A novella a római telepen játszódik, ahol Marietta, a 58c0b93b4f4149265bdb0c8434eeaee3 férjes asszony és kísérője előre megbeszélt, titkos randevújukat tartják. Késő délután van, a nap lenyugvóban, az apró múzeum éppen zár. A férfi – akinek a nevét sem tudjuk meg az egész cselekmény alatt – láthatóan nagyon lelkes, szerelmes, minél több időt szeretne a nővel tölteni, asszony viszont hallgatag, már-már mozdulatlan. Együtt idézik fel a napot, amit együtt először töltöttek ezen a vidéken. Beszélgetésükből kitűnik, hogy kapcsolatuk már nem olyan, mint annak idején, talán már csak megszokásból találkozgatnak. A férfi féltékeny, a nő pedig zaklatott, ám mélyebb érzéseit nem ismerjük meg.

A mű álomszerűségét az illúziókeltés és a sejtelmesség adja, mely bizonytalanságot idéz az olvasóban és a szereplők életében egyaránt. A novellában sem a külső, sem pedig a belső történések nem kapnak fontos szerepet, ezzel szemben viszont a természet elevensége, életre kelése sokkal hangsúlyosabb. Kaffkánál a látás – nem látás problémája is erős: a nap lenyugvóban, szűrt alkonyi fény világítja meg helyszínünket, mely elmosódott alakokat és érzéseket eredményez. A pár bujkál, az asszony nem akarja, hogy bárki meglássa őket együtt. A tisztán látás pedig a novella kimenetelét is meghatározza – az asszony és a fiú is rádöbben, honnan ismerik egymást – a viszonyukat folytatók arra is ráébrednek, hogy kapcsolatuk mérföldkőhöz érkezett, nincs számukra  már több találka.

Beszéd közben gyönyörű szók, szólások, ragyogó ötletek pattannak ki Kaffka Margit tollából, nyelvének néha megragadó belső ritmikája van. A mai magyar stílus legfinomabb művészei között kell őt emlegetni; nyelvi készsége, anyagbeli bősége, ereje, egyéni zamata, az a simulékonyság, amellyel a nyelv a mondanivaló tartalmához és hangulatához alkalmazkodni tud – talán ez a legigazibb művészi vonás Kaffka Margit írásában. (Schöpflin Aladár)

(Földes Anna: Kaffka Margit; Villanyspenót; képek)

Capote: A fűhárfa

capote2

Az utóbbi időszakban (teljesen véletlenül) szinte csak amerikai írók regényeit/elbeszéléseit olvastam. Ezek a választások általában véletlenek, csak úgy leemelek egy példányt  a polcról és elhatározom, hogy most igenis ezt fogom olvasni. Így történt most is, mikor megtaláltam a könyvespolcomon, a már egy éve újra és újra más helyet kapó, Capote Álom luxuskivitelben című kötetét, ami a két kisregény (Álom luxuskivitelben, A fűhárfa) mellett, még tizenegy elbeszélést tartalmaz (Az éjszaka fája, Miriam, A fejetlen héja, Több dobás nincs, Gyerekek születésnapi díszben, A Mágus, Virágos ház, Gyémántgitár, Karácsonyi emlék, Az Éden ösvényein, A Hálaadás-napi vendég). Mikor megvettem ezt a kötetet, elsősorban az Álom luxuskivetelbent szerettem volna elolvasni, de nekiálltam és nem hozta a hozzá fűzött elvárásaimat (meglehet, a film miatt állítottam ilyen kötelezettségeket), elkezdtem a másik kisregényt olvasni, amiről egészen idáig nem is hallottam.

capoteTruman Capote (1924-1984), amerikai író, 1948-ban vált igazán ismertté, az önéletrajzi ihletésű, Más hangok, más szobák című regényével, későbbi sikerét az Álom luxuskivetelben, a Hidegvérrel című könyveinek köszönhette.

A fűhárfa című kisregény számomra kissé szokatlan és különös hangulatot árasztott. Egy amerikai, vidéki városkában járunk, ahol világos színű házak, zöld kertekkel övezik a poros utcácskát, ahol szinte egy lélek sem jár. Nyár van és meleg, csak a szél hangját hallani, ahogy megkocogtatja a verandára benyúló, hatalmasra nőtt fa leveleit. A “házunkat” csak haloványan éri a nap, szellőzetlen a levegő. Egy unatkozó, tizenegy éves fiúcska járja a házat és leskelődik.bc36dd32fba329cc825bbaa49eaf2a3f
Az első pár oldal után viszont valahogy már érezzük, hogy ebben a nyugodtnak tűnő világban, nincsen minden rendben. Főszereplőnk, Collin, szülei halála után a nagynénjeihez Verena és Dolly Talboo-hoz és annak furcsa barátnőjéhez, Catherine-hez kerül. Collin gyerekként nem képes felmérni szülei elvesztésének súlyát, megtetszik neki ez a mesebeli világ, legfőképp Dolly és Catherine varázslatos alakja.
Az olvasónak be kell látnia és el kell fogadni a szereplők és a történet abszurditását. Dolly állandóan a haját vágja a rózsaszínű szobájában, gyógynövényeket gyűjt, amikből gyógyszert főz. Catherine, a néger barátnő, magát indián származásúnak mondja, fogatlan. Verenát csak a pénz érdekli, van is elég neki, mégis üzletet akar csinálni Dolly gyógyszerfőzéséből. Konfliktusuk következménye, hogy Dolly, Catherine és Collin a közeli erdőbe szöknek, ahol egy faházban telepednek le. A városiak Verena utasítására üldözőbe veszik őket.
Az abszurditást fokozza Capote túlságosan is realista stílusa, ami megakadályozza, hogy akár csak egy másodpercre is, de ne higgyünk a történetnek. Maga a kisregény lassú lefolyású, ne várjunk izgalmakkal teli akciókat, mégsem unatkozunk olvasás közben.

De hiszen mi vagyunk a szél… Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.