Legelőször is meg kell tudni, hogy merről fúj a szél.

Dragomán György: Oroszlánkórus

A két nagysikerű, világszenzációnak is számító regény (A fehér király, illetve a Máglya) után, Dragomán György egy novelláskötetet jelentetett meg 2015-ben. A kötet közel 30 rövidebb, hosszabb novellát tartalmaz, mely 10 év alkotói munkájának termése.

dragoman-oroszlankorus-d000224BE5bac37387304A novellák a zene, a dallam mentén szerveződnek ,a történeteket, ahogyan a fülszöveg is
jegyzi, a ritmus élteti. A kötet erőssége is ebben rejlik: a legtöbb szövegben a dallam ,hol  mint életre szóló szenvedélyként kíséri a szereplőt vagy akár hivatásaként, hol háttérzajként, hol pedig csak apró neszként lüktet. Legtöbbször az elbeszélés módja – mely minden novellában egyes szám, első személyű –  a dallamhoz igazodik, de sokszor a szerző által meghatározott zenei stílus is összhangban áll a szövegek hangnemével.

A  novellafüzér, mely a Füles Fotel elnevezést kapta, egyértelműen a kötet legerősebb alkotása. A kompozíció öt rövidebb történetből áll. A szövegek egy kisfiú és nagyapja varázslatos, képzeletbeli kalandozásait beszélik el. A novellák szintén monologikusak, a gyermek szemszögéből látjuk a csodás utazásokat, játékokat. A novelláskötetben Dragomán – hasonlóan a két, fent említett regényéhez – e kötetben is előszeretettel használ gyermeki perspektívát. A naivitás, a jóhiszeműség és a játékosság adja e füzér alapját, hiszen a lebénult nagyapa foteléhez kötve, a képzelet és a mese segítségével szórakoztatja unokáját.  Kapcsolatuk mester és tanítvány viszonyához hasonlítható, mely a kötet más szövegeiben is megjelenik (A rendszer és ellenségei). Az öt egységet egyértelműen a játék és a zene fűzi össze: közös kontextusba a Nagymama távollétében elkövetett huncutság, az általa tiltott cselekedet helyezi (még A régi frakk című novellában is, hiszen a Nagymama a másik szobában hallgatja az újévi koncertet.)

A kötet sajátosságai közé tartozik még a halál motívuma, mely a novellák nagy részében megjelenik elmúlás, gyász, vagy temetés/temető formájában. Szintén szimbolikus a novellák, illetve szereplőik viszonya a hatalomhoz. A legtöbb elbeszélő alárendelt, függ valamitől vagy valakitől (lehet az egy rendszer, egy szülő, egy szerelem, egy gyermek, de legtöbbször maga a zene.) Ez az alá-fölérendeltség Dragomán majdnem minden írásában jelen van, ezzel párhuzamosan pedig a hatalom elleni lázadás is, néha egyértelműen, néha pedig szó szerint is szerepel a szövegekben.5b79e0e21d740a26c4f588674e990b70

Az Oroszlánkórus egyáltalán nem homogén, a novellák nem egyenlő színvonalúak. A kötet a zenei hatások és a ritmikus hangnem eltűnésével ellaposodik. Ezek az eszközök nem csupán az olvasást könnyítették meg vagy tették dinamikusabbá a novellákat, de elhagyásukkal a kontextus is megszűnt létezni. A zene eltűnésével már nem kíséri dallam a szöveget, sematikussá és általánossá, néhol kiszámíthatóvá válik. Dragomán mestere a hang és szöveg összepárosításának, a betűk mögül szinte kihallatszódik a dallam. Ám a ritmika és zenei aláfestés megszűnésével a szöveg kissé sekélyessé válik, némely darab egyszerű próbálkozásnak hat, ami nem meglepő, hiszen a szerző első novelláskötete e könyv. Reméljük, egyszerű kitérő egy újabb, nagyszerű regényig.

Advertisements

nem azért haltam meg, hogy öljenek a nevemben

DRAGOMÁN GYÖRGY: MÁGLYA

A komoly és elgondolkodtató tematika az elhallgatás-kimondás, a diktatúra-szabadság, a valóság-fantáziavilág kérdésköreit taglalja. Az író kilenc évig írta e művet, ennek ellenére a sodrása számomra mindvégig maglya1megmaradt és fenntartotta az érdeklődésemet. Egyetlen negatívum, amit felhozhatok Dragomán ellen, hogy néhol túl kegyetlen az olvasóhoz, kegyetlen a szereplőivel.

A történet elbeszélője és főszereplője egy kislány, Emma, aki szülei hirtelen elvesztése miatt, rövid árvaházi tartózkodása után, megözvegyült nagymamájához kerül. A cselekmény színhelye kitalált, mégis Erdéllyel azonosíthatjuk. A diktatúra összeomlott, a város pedig a felelősöket keresi. Nincs megbocsájtás egészen addig, amíg az áldozatokat nem temetik el, és az előző rendszer urai, meg nem kapják méltó büntetésüket.

A regényben a mester-tanítvány vonal is megjelenik: a nagymama boszorkányos rítusokat tanít a kislánynak, bár ezek inkább a háztartásbeli mágia részei. Ezek a rituálék és a nagymama visszaemlékezései segítenek Emmának, hogy megértse a történelmet (vészkorszak, holokauszt), megismerhesse családja történetét, a halott nagyapát és közelebb kerülhessen a nagymamához. Ők ketten, mintha kívülállóként élnének, távol a felbolydult várostól, távol az aktuális politikától.
A nagymama “boszorkánysága” Emmának is segít a túlélésben, csakhamar beilleszkedik, barátokra, segítőkre lel, és megtapasztalja az első szerelmet is. Tehetsége kibontakozik, édesanyjához hasonlóan ő is jó futóvá válik, és festő édesapja után, rajzolni kezd. maglya2

A kislány szemével látjuk a világot, rajta keresztül érzékelünk mindent. Ezért is jelentős az elhallgatás-kimondás szál a regényben: természetesen Emma nem ért mindent, csak azt tudja, amit neki elmondanak, az ő következtetései pedig nem biztos, hogy a legmegbízhatóbbak. Ő még csak egy gyermek, számára talán még elfogadható, hogy halott nagyapja szellemét látja tornázni a szőnyegen, vagy hogy a lisztből, melyen a nagymama ujjai rajzolnak, körvonalazódnak az arcok.

A cím is figyelemre méltó: Emma visszaemlékezik, hogy a diktatúra bukása után máglyát gyújtottak az árvaház kertjében, melyben a tábornok képeit égették el, így szimbolizálva a régi rendszer végét. Ugyanakkor a nagymama mágikus lénye, boszorkánysága is kapcsolódhat a máglyához.

A regény a színekben sem szegény, például amikor Emma először jár nagymama kertjében, mindent szürkének és feketének lát (szürke deszka, szürke ég, valami feketén mozdul). Számomra viszont a képek abszurditása volt a legfeltűnőbb: a könyv elején, amikor a vonaton utaznak, gyászoló cigányok jelennek meg az étkezőkocsiban, hogy megüljék a tort, majd a zene mulatozásba fordul és egy esküvői dalba kezdenek.

Dragomán könyve egy diktatúra romjain épülő “demokráciát” ábrázol. Egy olyan világot, ahol az a fontos, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett. Kit lehet felelősségre vonni, és ki az, aki ártatlan, ki a besúgó és ki az áldozat. Ez a világ azonban nem a demokrácia alapjain épül fel: egy felfordult valóság ez, melyben kérdéses, hogy milyen is az igazi emberi szabadság.

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás és a beszéd is.
A terítőre szórt héjdarabokat piszkálja a gyűrűsujjával, körme hegye lassan köröz a viaszosvásznon, hosszú csigavonal marad a nyomában.
Azt mondja, ő is sokáig hallgatott egyszer, olyan sokáig, hogy szinte nem is tudott megszólalni soha többet.