Babits Mihály: Petőfi Koszorúi 

"Avagy virág vagy te hazám ifjúsága" Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát? Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak, mint az olcsó gyertyák. Szabadság csillaga volt hajdan a magyar, de ma már maga sem tudja hogy mit akar: talány zaja, … Continue reading Babits Mihály: Petőfi Koszorúi 

Advertisements

Levél Babits Mihályhoz

75 éve hunyt el Babits Mihály Móricz Zsigmond levele Babits Mihályhoz| megjelent a Holmi 2008. decemberi számában Kedves Mihály! Barátunk, a nagyszerű Osvát, akinek hiányát nem pótolhatjuk soha, tudós kertésze, valóságos Linnéje volt a magyar virágok egész flórájának. Most nekünk kell azzá lennünk. A mi dolgunk, hogy új tavasz zsendülete zsibongjon a Nyugat derekas törzse … Continue reading Levél Babits Mihályhoz

s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

BABITS MIHÁLY: Húsvét előtt S ha kiszakad ajkam, akkor is, e vad, vad március évadán, izgatva belül az izgatott fákkal, a harci márciusi inni való sós, vérizü széltől részegen, a felleg alatt, sodrában a szörnyü malomnak: ha szétszakad ajkam, akkor is, ha vérbe lábbad a dallal és magam sem hallva a nagy Malom zúgásán át, … Continue reading s ha ajkam ronggyá szétszakad, akkor is

A hazugságot avatják világrenddé

Babits Mihály:Fekete ország Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, … Continue reading A hazugságot avatják világrenddé