Arcok

Babiczky Tibor verse Két arcunk van. Az egyik arc a múlt. A múlt nevet. Másik arcunk a jövőbe mered. Ezen csak a bánat hagy nyomot. A kettőből egy talán már sohasem lehet. Boldog se vagyok. Szomorú se vagyok. Vajon megérjük-e a holnapot? És szemünket nyitni lesz-e még erőnk? Vagy csak fekszünk, mint akit az álom … Continue reading Arcok

Advertisements

Babiczky Tibor: A gyászmenet

Megjelent a Kivilágított ég c. kötetben (2015) Üvegnégyszögek. Déli nap.  Kapuban szürke férfiak. Suttognak. Ősz hajukba kap a szél, aztán tovább szalad. Koporsót hoznak. Fák alatt vonul a tömeg és a szag. „Kezdődő élet.” Gesztenye bont virágot s vetkőzi le. Elöl, négykézláb, két alak, egy férfi és egy nő halad. Bordáikon játszik az árny a … Continue reading Babiczky Tibor: A gyászmenet

Babiczky Tibor: Segélyhívás

Az éjszakában tűzriasztó Vijjog vörös fény kering az Utcán hol minden ház viaszból Épült s tompán ragyog ringat A lágy szirénafény s te alszol S tűz emészti álmainkat Csöpögve olvad ránk a plafon Itt vagy belül de már kint vagy Erek szellős hálója von Otthon körénk mint a ritka Vadállatok köré ketrecet A gondos emberi … Continue reading Babiczky Tibor: Segélyhívás