Arcok

Babiczky Tibor verse

2429a881507f7f8983411796fa815501Két arcunk van. Az egyik arc a múlt. A múlt nevet.
Másik arcunk a jövőbe mered. Ezen
csak a bánat
hagy nyomot.
A kettőből egy talán már sohasem lehet.
Boldog se vagyok. Szomorú se vagyok.

Vajon megérjük-e a holnapot?
És szemünket nyitni lesz-e még erőnk?
Vagy csak fekszünk, mint akit az álom elhagyott,
fekszünk, mint rönkök közt a rönk?

Amit megkaphatunk s amit elveszíthetünk:
valódi részünk nem lehet.
A szeretet nem ismeri önmagát.
S az igazság nem tudja, merre megy.

Advertisements

Babiczky Tibor: A gyászmenet

Megjelent a Kivilágított ég c. kötetben (2015)

Üvegnégyszögek. Déli nap. 4bdbc2ad0fb0d980b403f1982d768832
Kapuban szürke férfiak.
Suttognak. Ősz hajukba kap
a szél, aztán tovább szalad.

Koporsót hoznak. Fák alatt
vonul a tömeg és a szag.
„Kezdődő élet.” Gesztenye
bont virágot s vetkőzi le.

Elöl, négykézláb, két alak,
egy férfi és egy nő halad.
Bordáikon játszik az árny
a fénnyel. „Az idő lejár –

Az életé, mint a gyászé.”
Út mellett bezárt mészárszék.

Babiczky Tibor: Segélyhívás

Az éjszakában tűzriasztó4ab768dc6e7092783f981ec447a663f0
Vijjog vörös fény kering az
Utcán hol minden ház viaszból
Épült s tompán ragyog ringat
A lágy szirénafény s te alszol

S tűz emészti álmainkat
Csöpögve olvad ránk a plafon
Itt vagy belül de már kint vagy
Erek szellős hálója von
Otthon körénk mint a ritka

Vadállatok köré ketrecet
A gondos emberi kezek
S küldenél menjek de nem megyek
A tűzben villanydrót rezeg
Hívnál hogy jöjjek de nem lehet