Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. … Continue reading Ady Endre: A Halál rokona

Advertisements

A Gare de l’Esten

Reggelre én már messze futok S bomlottan sírok valahol: Most sírni, nyögni nem merek én, Páris dalol, dalol. Én elmegyek most, hazamegyek, Már sziszeg, dohog a vonat, Még itt van Páris a szivemen S elránt az alkonyat. Most fűt bolond-sok álmom alá A füttyös, barna szörnyeteg. Holnap fehérebb én leszek-e Vagy a svájci hegyek? Holnap … Continue reading A Gare de l’Esten

Az elhagyott kalóz-hajók

Ady Endre halálának évfordulójára. Hajnalodik s végre: az én hajómon. Az igazin, szállok virág-fedetten. Nem ismerek a vén, elszánt kalózra, Hurráh, vágyak pompás legénye lettem S boldog hajóm fátyollal lobogózva Olyan, mint kék fátylas ég-darab S tűz szememen bekacag a Nap: Sohse látott csodábbat a hajónál, Sohse látott hajóst még hajnalibbat. Tengereket zúdít elénk a … Continue reading Az elhagyott kalóz-hajók

Ady Endre: Csókokban élő csóktalanok

Mindent akartunk s nem maradt Faló csókjainkból egy falat, Vágy, emlék, bánat, cél, okság, Egy pillanatnyi jóllakottság. Vonaglottunk bízón, nagyon, Hûs estén és hideg hajnalon. Pállott harctér szegény testünk S jaj, örömre hiába lestünk. Roskadjunk le a Sors elõtt Két gyáva, koldus csókmívelõk. Mindegy, kik küldték, kik adták, Nem ért a csókunk egy fabatkát. Több … Continue reading Ady Endre: Csókokban élő csóktalanok