cry baby cry

ha majd egyszer újra világra jössz és körbenézel és azt látod hogy az apád az isten öltönyben és nyakkendőben és egy tiszta erőből földhöz vágott Derűs Délután borlekváros ajándékkosárban térdel az allee bercsényi utcai bejáratánál és ezernyi fajta népbetegség ésatöbbi ésatöbbi közepette kis kézi biciklipumpával próbálja felpumpálni a pierre cardin babakocsid leeresztett kerekét akkor te … Continue reading cry baby cry

Advertisements

Kíváncsian várja, hogy láthassa Párizs csodáit. Mindenütt csupa dejá vu érzésekkel jár, a Szajna hídjain, a Louvre-ban, a bouquinistes-oknál, Adyra, József Attilára, apjára, bátyjára gondolva. A legnagyobb hatással a Notre-Dame van rá, a gótika és a vallás ereje. Ezután elmennek a Cluny Múzeumba, ami éppen zárva van, de könyörgésükre egy kedves őr mégis beengedi őket, … Continue reading

Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kísértetes, intő hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket, S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. … Continue reading Ady Endre: A Halál rokona

Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

   Scherter Juditnak Gyerekkoromban egyik rokonunknál, a megözvegyült, flanelinges erdész szűk lakásában, az ormótlan bútorok közt magasodott egy kinyitható ajtajú állóóra. Tele volt belső rekeszekkel, amitől titokzatosnak, céltalannak tűnt, akárcsak osztálytársamék udvarán az üres galambdúc. Állóóra, mondták a felnőttek komoly arccal, és mivel évek óta nem járt, azt hittem, méltóságát a mozdulatlan mutatók adják. Szüleimnek … Continue reading Tóth Krisztina: Idő, idő, idő

Elégia

József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt … Continue reading Elégia

Milyen felemás

97 éve született Pilinszky János Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő egyenesen és egyértelmüen. Hányféle szégyen és képzelt dicsőség hálójában evickélünk, pedig napra kellene teregetnünk mindazt, mi rejteni való. Milyen megkésve értjük meg, hogy a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél, és milyen későn látjuk meg a … Continue reading Milyen felemás

Erdős Virág: Na most akkor

...mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit … Continue reading Erdős Virág: Na most akkor