A nézés pereme (részlet)

ω=90°f2ab3cb81eac74b71515f1ad98057a3d

Elcsépeltük ezeket a szavakat is,
a gondolatok drága szálas gabonáját,
és ami a végén megmaradt,
ugyanúgy ránk rohadt,
mint minden télen.

Az istállóból lett nyári konyha
melegét már a csontjaidban érzed,
de itt nem tudni, ki főz, a leves hideg,
és te túl megengedő voltál
a sót és a faggyút illetően.

Az ágy nyikorgása, a padló nyikorgása,
és végül ennek a mondatnak a nyikorgása.
Az erdő fogai megfeketedtek:
falevelek az idő szájában.

Mennünk kéne, de a babonáink
a tisztás szélén az utunkat állják.
Ennek a nyugtalanságnak túl sűrűk
és sötétek a lombjai, hogy átragyogjon
rajtuk bármi ránk nézve vigasztaló.

Závada Péter verse
Megjelent a Jelenkor 2016 április 20-ai számában

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s