A mű léte az evidenciából kérdéssé lényegül át: a mű mibenlétének kérdésévé.

A kortárs magyar vers a digitális médiában 

Alapszakos szakdolgozat, 2015. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Kommunikáció és médiatudomány szakirány

Bevezetés

Néhány évvel ezelőtt, 2010-ben április 11-én, a Költészet napján, különleges programmal várta a Millenáris az odalátogatókat: a kétnapos programsorozat második napján egy digitális verspiknik keretében emlékeztek meg József Attila születésnapjáról. Az eseményen Ady Endre, József Attila, Pilinszky János és Radnóti Miklós verseit a hangszórókból, hangoskönyv formájában hallhatták az érdeklődők és a parkban sétálók. A korábbi, hagyományosnak mondható megemlékezésekkel és ünnepi műsorokkal ellentétben, amikor is a verseket szavalták, esetleg olvasták, a verspiknik formabontónak számító kezdeményezése nem csupán az irodalmat népszerűsítette, de a versek percepcióját is megváltoztatta.

A digitális kultúra hagyományai

A digitális kultúra kialakulásával az irodalmi alkotások, a versek is új szerepben, új formátumokban jelennek meg. Míg korábban a rádió, majd a televízió közölt verseket, sugárzott felolvasásokat, a digitális média átalakulásával már a közösségi médiában, videómegosztó portálokon, mobilapplikációkon és képposztoló honlapokon is egyaránt találkozunk irodalommal. Ez azért jelentőségteljes, mivel ezek a platformok nem az irodalom népszerűsítésére jöttek létre, nem elsődleges feladatuk lírai szövegek megosztása, közlése.

A vers, rövidségének és tömörségének köszönhetően, kivételes helyzetbe került: egy-egy gondolat, vélemény vagy érzés kifejezésére is tökéletes – akár egy sora is – és egyre inkább betölti azokat a szerepeket, melyeket korábban próza vagy kép formájában fogalmaztunk meg és tettünk közzé.

Szakdolgozatomban kortárs magyar szerzők lírai alkotásainak előfordulási helyeit kerestem és vizsgáltam a digitális médiában. Az irodalmi blogoktól indulva, az egyre népszerűbb közösségi portálokig (Facebook, Tumblr, Instagram, Pinterest, Twitter) mindenhol megjelenik a kortárs magyar vers. Figyelembe vettem azt is, hogy az említett platformokon a vers mint üzenet, milyen céllal jelenik meg és milyen diskurzusokat von maga után. Példáimat három szempont szerint rendeztem:

1) elsősorban a vers megosztóját, posztolóját vizsgáltam

2) majd azokat a felületeket, médiumokat, melyeken megjelent a vers valamilyen formában

3) valamint néhány vitát, diskurzust is ismertetek, melyek a versposztolás és a vers digitális médiában történő megjelenési formái körül alakultak ki és valamilyen hatással voltak a felhasználókra, esetleg megváltoztatták a befogadási módot.

A versmegosztás napjainkban igen népszerű. Gondoljunk csak a versposztolós kihívásokra, vagy azokra a kommentharcokra, melyeket egy-egy közzétett alkotás váltott ki. De ott vannak azok a felhasználók is, akik kedvenc verseiket könyvből fotózva teszik közzé, vagy azok, akik a verssorokat képcímekként használják.

Bevezetőm első példája, a digitális verspiknik az elmúlt években igencsak népszerű lett. Különböző, irodalommal foglalkozó szervezetek és csoportok szerveznek még napjainkban is versfelolvasásokat, performanszokat, készítenek megzenésítéseket és író-olvasó találkozókat. Manapság az olvasás, az olvasás szeretete visszaszorul, a felhasználók egyre kevesebb időt töltenek a nyomtatott könyvek világában. Azonban a digitalizációnak köszönhetően, a népszerűsítő akciók és kezdeményezések nem csupán szélesebb közönséget érnek el, de a különböző webes szolgáltatásoknak köszönhetően bárki követheti őket, akár azokon a platformokon, melyek műsorokat sugároznak (ustream).

Az avantgárdban kialakult intermedialitás már a digitális világban is jelen van: a közlésforma képpel, zenével vagy hanggal párosul és ezáltal más módon befolyásolja a recepciót is. A vershez más-más médiumokat párosítanak, zenét vagy képet, esetleg mindkettőt, melynek nem csupán felhasználóbarát funkciói vannak, de a digitális médiában is mindinkább megállják helyüket.

Azzal, hogy ezek az alkotások alkalmazkodnak az új platformokhoz, az új megjelenési formákhoz, egyre több helyen felbukkannak és egyre több felhasználót elérnek. Ennek természetesen pozitív hatásai is vannak, hisz népszerűsítik az olvasást és az irodalmat, ugyanakkor befogadásuk minden felhasználónál más-más módon zajlik.

Szakdolgozatom témaválasztása is erre próbál rávilágítani, hiszen azzal, hogy ha egy felhasználó – bármilyen platformon – közzétesz egy verset, mely megtetszik neki, vagy ami éppen a jelenlegi érzéseit fejezi ki, még nem jelenti azt, hogy irodalomértő és helyesen értelmezi a szóban forgó költeményt.

A dolgozat első részében az intermedialitás jellemzőit mutatom be, majd a számítógépes költészetből kiindulva a digitalizáción át jutok a digitális és közösségi média azon felületeire, melyeken szerepet kap a kortárs magyar vers.  A befogadás módszereinek és a felületek vizsgálatakor azt szerettem volna megfigyelni, hogy miként változott meg – esetleg miként változtatta meg a digitális média – a versolvasás szokásait.

szerző: Lázár Kata (lazar.kataaa@gmail.com)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s