Feketeség és barbárság

“El akartam rabolni az olvasót, kegyetlenül belehajítani egy idegen környezetbe, első lépésként ahhoz, hogy osztozzanak a könyv lakóinak életében – mint ahogy az embereket is egyik helyről a másikra hajították, bármelyik helyről bármelyik másikra, minden felkészítés vagy oltalom nélkül.” (Toni Morrison)

Az idegenség, a másság kérdése ősidők óta foglalkoztatta a civilizált népeket. A gyarmatosításokat követően, a négerek Európában való megjelenésével pedig hangsúlyossá, társadalmi kérdéssé vált. A fekete test az európaiak szemében egyszerre jelentette a leigázott, alsóbbrendű népet, az egzotikumot, a szenzációt, a borzalmat és a barbárságot.

Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.  (Toni Morrison: A kedves)

Míg az európai modern városokban, egy-egy fekete bőrű feltűnése okozott
megrökönyödést, addig az Egyesült Államokban tömegesen rabszolgásították a négereket. Embertelen körülmények között tartva adták-vették őket, felszabadulni csak nagyon kevesen tudtak.

9ed5676e1d21aa30d1158ca4a6b0aca4Toni Morrison, Nobel-díjas írónő, A kedves című regénye a néger nők és férfiak elnyomását, testi-lelki megalázását mutatja be. A cselekmény már abban az időben játszódik, amikor a déli államok rabszolgatartása enyhül, mégis állatokként tartják őket. Lehetséges az átjárás – a szabadulás – a két világ közt, ám amíg a rabszolgatartók könnyen átlépik ezeket a földrajzi és morális határokat, addig a feketék csak szökéssel vagy embertelen munkával képesek felszabadulni.

A regény alapgondolatául Margaret Garner, egy rabszolganő története szolgált: Garner az 1850-es években, hogy megóvja gyermekeit a rabszolgaságtól, meggyilkolta őket.

S miközben ő játszott, vele is játszottak.
A teste játékszer volt ekkor: mindenki kötelességének érezte, hogy ha csak teheti, játsszon vele. Nem volt olyan ember a palotában, aki ne csavarta volna meg a fülét, ne húzta volna meg az orrát, ne csípett volna bele, vagy ne csiklandozta volna meg, ha elment mellette. (Péterfy Gergely: Kitömött barbár)

d05985cdf0ba4dc89d1986048e781750Szintén valós eseményeken alapul Péterfy Gergely Kitömött barbár című sikerkönyve. A regény Angelo Soliman és Kazinczy Ferenc barátságát mutatja be, az elbeszélő pedig nem más, mint Kazinczy özvegye, Török Sophie. A kolerában megbetegedett és haláltusáját vívó Kazinczy elmeséli a Bécsbe került, kalandos életet élő, szabadkőműves fekete herceg történetét. Kazinczy halálát követően az özvegy ellátogat a bécsi Természettudományi Múzeumba, hogy szembe nézzen Soliman kitömött, preparált testével.

A regény a barbárság kérdését járja körül, párhuzamot vonva Angelo feltűnést keltő külsejével és Kazinczy barbár magyarságával. Mindketten idegenek saját környezetükben: Solimant senki nem tekinti egyenrangúnak, tárgyként, szolgaként kezelik, Ferenc pedig a rendszer ellensége, a börtönviselt királytagadó.

Angelo Soliman teste pont olyan időtlennek tűnt, mint a tárlókban sorakozó szürke meteoritok, mamutcsontok, óriáscsigák és az üvegszemükkel bambán álldogáló, kitömött egzotikus állatok, amelyek néma nyájként betöltötték a polcsorok közötti teret.
A preparátum strucctoll ágyékkötőben, fején strucctoll koronával állt, jobb lábával előre lépve, bal kezében lándzsával.(Péterfy Gergely: Kitömött barbár)

Mindkét mű a kitaszítottságot helyezi középpontba, nem csak társadalmi, de morális és reprezentációs problémákat is felmutatva: Angelo teste kitömve, hasonlóan a mellette lévő teve testéhez, a Természettudományi Múzeum tárgya.

Főhőseink menekülnének a feketeségből és a szolgaságból, Angelo a műveltségével próbál kitűnni, Sethe, Morrison főszereplője, pedig szökni kényszerül rabszolgatartóitól. Soliman egy időre “felszabadul”, bekerül a szabadkőművesek közé, egyenrangúvá válik velük. Sethe ugyanakkor nem szabadul szellemeitől, Kedves megjelenésével újra szolgasorba kényszerül.

– Amit tettél, az helytelen volt, Sethe.
– Vissza kellett volna mennem oda? Vissza kellett volna vinnem oda a gyerekeimet?
– Biztosan lett volna más módja is. Valami más megoldás.
– Miféle?
– Két lábad van, Sethe, nem négy. – mondta, és ebben a pillanatban egy erdő nőtt közéjük: néma, és áthatolhatatlan. (Toni Morrison: A kedves)

Advertisements

One thought on “Feketeség és barbárság

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s