Rájátszás | Ezüst

878f16280a8ccbe22da047055f0ca1c1Álmomban egy férfi, csak azért, hogy tényleg az őrületbe kergessen, ismerősnek jelölt. Holtvágány, amire felfektettem magam vergődve és sodródva az időben már mióta, öntudatlan még épp nem, de tehetetlen mindenképp; legyek szerelmes, mondja Kierkegaard, vagy ne legyek szerelmes, mindenképp megbánom, mondja szerelmem, mire az adekvát válaszom, ami maga a terv, megrettenti, bár készséggel elismeri, igazán szép, sőt szentimentális idea, illik hozzám, hozzá kevésbé; ugyanígy illene a meggörbített tér is, magamra húznám, pontosabban kifordítanám, és az borítana be, állítja, a világrend nem borulna, csak egy alá- vetett vetődne ki, a szubjektum objektiválódna nyomtalan, röhögök cinikusan; régi szenvedélyem a kötött pálya, a választott fixáltság, és az ebben csak látszó- lag paradox módon megjelenő abszolút szabadság, ezért is esik választásom a sínekre, melyek nem érnek össze a végtelenben sem, csak bandzsítok, csak a fogam vacog, dadogom; miért nem ütötted meg magad, kérdezi szerelmem, de választ nem vár, где же ваши руки?, kérdezem, választ nem várok, csak halkan mantrázni kezdek, mert nem akarom tudni, ki várakozott azon a megfáradt kocsmateraszon, ülök a vonaton, de nem a vonaton, hanem a tüzes istenfaszán, csúnya embereket kell látnom, néznem; a szép gyűlöl, félem – dehogy beszélt hozzám a szerelmem, épp csak a levegőt vette rosszul. Amikor felébredek, arra gondolok, hogy tényleg az őrületbe kergessen, ismerősnek jelölöm azt a férfit.

[K. Kabai Lóránt – megjelent a Hévíz c folyóiratban]

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s