nem azért haltam meg, hogy öljenek a nevemben

DRAGOMÁN GYÖRGY: MÁGLYA

A komoly és elgondolkodtató tematika az elhallgatás-kimondás, a diktatúra-szabadság, a valóság-fantáziavilág kérdésköreit taglalja. Az író kilenc évig írta e művet, ennek ellenére a sodrása számomra mindvégig maglya1megmaradt és fenntartotta az érdeklődésemet. Egyetlen negatívum, amit felhozhatok Dragomán ellen, hogy néhol túl kegyetlen az olvasóhoz, kegyetlen a szereplőivel.

A történet elbeszélője és főszereplője egy kislány, Emma, aki szülei hirtelen elvesztése miatt, rövid árvaházi tartózkodása után, megözvegyült nagymamájához kerül. A cselekmény színhelye kitalált, mégis Erdéllyel azonosíthatjuk. A diktatúra összeomlott, a város pedig a felelősöket keresi. Nincs megbocsájtás egészen addig, amíg az áldozatokat nem temetik el, és az előző rendszer urai, meg nem kapják méltó büntetésüket.

A regényben a mester-tanítvány vonal is megjelenik: a nagymama boszorkányos rítusokat tanít a kislánynak, bár ezek inkább a háztartásbeli mágia részei. Ezek a rituálék és a nagymama visszaemlékezései segítenek Emmának, hogy megértse a történelmet (vészkorszak, holokauszt), megismerhesse családja történetét, a halott nagyapát és közelebb kerülhessen a nagymamához. Ők ketten, mintha kívülállóként élnének, távol a felbolydult várostól, távol az aktuális politikától.
A nagymama “boszorkánysága” Emmának is segít a túlélésben, csakhamar beilleszkedik, barátokra, segítőkre lel, és megtapasztalja az első szerelmet is. Tehetsége kibontakozik, édesanyjához hasonlóan ő is jó futóvá válik, és festő édesapja után, rajzolni kezd. maglya2

A kislány szemével látjuk a világot, rajta keresztül érzékelünk mindent. Ezért is jelentős az elhallgatás-kimondás szál a regényben: természetesen Emma nem ért mindent, csak azt tudja, amit neki elmondanak, az ő következtetései pedig nem biztos, hogy a legmegbízhatóbbak. Ő még csak egy gyermek, számára talán még elfogadható, hogy halott nagyapja szellemét látja tornázni a szőnyegen, vagy hogy a lisztből, melyen a nagymama ujjai rajzolnak, körvonalazódnak az arcok.

A cím is figyelemre méltó: Emma visszaemlékezik, hogy a diktatúra bukása után máglyát gyújtottak az árvaház kertjében, melyben a tábornok képeit égették el, így szimbolizálva a régi rendszer végét. Ugyanakkor a nagymama mágikus lénye, boszorkánysága is kapcsolódhat a máglyához.

A regény a színekben sem szegény, például amikor Emma először jár nagymama kertjében, mindent szürkének és feketének lát (szürke deszka, szürke ég, valami feketén mozdul). Számomra viszont a képek abszurditása volt a legfeltűnőbb: a könyv elején, amikor a vonaton utaznak, gyászoló cigányok jelennek meg az étkezőkocsiban, hogy megüljék a tort, majd a zene mulatozásba fordul és egy esküvői dalba kezdenek.

Dragomán könyve egy diktatúra romjain épülő “demokráciát” ábrázol. Egy olyan világot, ahol az a fontos, hogy ki mit tett vagy éppen mit nem tett. Kit lehet felelősségre vonni, és ki az, aki ártatlan, ki a besúgó és ki az áldozat. Ez a világ azonban nem a demokrácia alapjain épül fel: egy felfordult valóság ez, melyben kérdéses, hogy milyen is az igazi emberi szabadság.

Nagymama azt mondja, hallgassak csak, az néha könnyebb. De tudjam meg, hogy minél tovább hallgatok, annál nehezebb lesz a hallgatás és a beszéd is.
A terítőre szórt héjdarabokat piszkálja a gyűrűsujjával, körme hegye lassan köröz a viaszosvásznon, hosszú csigavonal marad a nyomában.
Azt mondja, ő is sokáig hallgatott egyszer, olyan sokáig, hogy szinte nem is tudott megszólalni soha többet.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s