szürkület

6f2b8e9486f20d9ac1effe1c8791faad

(részlet)

Mintha esteledett volna. A körúti fák fekete agancsokként merészkedtek a szürke égre. Inkább tűntek kiszáradt árnyaknak, mint élőlényeknek. Körút. Tóth Árpádnál még a villamos is csengetett, most viszont csak fáradtan, utasokkal tömve, kényszeredetten suhant tova. Lila dalra kelt egy nyakkendő. A szineztézia egyik példája. Maga sem tudta, hogy emlékezhetett ilyenekre. A gimnázium már csak az önéletrajzában szerepelt, hétköznapjaiból öt éve eltűnt. Öt év sok idő. Lassan érettségi találkozó. A szineztézia olyan költői kép, mely egyszerre hat több érzékszervünkre. Talán még felelt is belőle. Több versrészletet kapott, fel kellett ismerni a képeket. A szineztéziát minden jöttment felismeri. Neki talán még a metonímia is ment. Mit rákentek a századok lemossuk a gyalázatot. Sosem érdekelték a politikai gondolatok. Jó, néha elolvassa a híreket, körbetekint a világban, hozzá tud szólni a vitákhoz, mégis, ha nem muszáj, kimaradna belőle. Petőfi bezzeg elég kényszert érzett ahhoz, hogy beleszóljon a mindennapi politikába. Persze akkor más volt, elnyomott ország voltunk, Petőfi Sándor pedig a költő, aki a népet vezette a Kánaán felé. Vagyis inkább vezette volna. Meglehet, még most is vezetné, ha nem feküdne valahol, egy ismeretlen tisztáson. Valószínűleg már többen megtaposták, talán krumplit ültettek abba a földbe, az is lehet, hogy medencét ástak oda. A medencéről önkéntelenül is a nyár jutott eszébe. Hosszú és forró nyár. Elég unalmasan hangzik. Most fog végezni az egyetemen, valószínűleg ez lesz az első nyár, hogy nem fog unatkozni. Állást kell találnia. Mennyivel szebb a tavasz. Gyermekként utálta. Végeláthatatlan iskolaidő, meleg, de még nem annyira, sok eső – bár abban volt valami szép – aztán pedig a húsvét. Néhány éve azonban minden megváltozott. A tavasz lett élete legszebb időszaka. Mit is mondott annak idején a magyar tanára? A tavasz az újjászületés toposza. Maga sem értette, hogy jutnak eszébe irodalmi vonatkozások. Ő mindig is amolyan reál beállítottságú volt, ma már valahogy így mondják. Észre sem vette, el is érte az aluljárót. Nehezen verekedte át magát az embertömegen, a vizeletszagú köveken, mindenki legalább annyira siet, mint ő. Itt-ott surranást érez a vállain, persze senki nem ér rá nézelődni. Néha érdemes, néha nem. Mióta a fővárosba került, be kellett látnia, hogy nem mindig az a legjobb döntés, ha megfigyel bizonyos polgárokat. Szerette ezt a szót. Kicsit olyan századelejinek hangzott. Hisz mindig oda vágyunk, ez esetben más korba, ahova esélyünk sincs eljutni. Mindenesetre el kell engedni bizonyos dolgokat a füle, a feje és a szíve mellett. Még ha ilyen egyszerű volna.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s