Ha dühös voltam rá, Scottból lefokoztam Fitzgeralddá.

Rengeteg olyan könyvet olvastam már, melyben egy-egy étkezés a cselekmény meghatározó részévé vált, de több olyanba is belefutottam, ahol hiába volt csupán egy mellékepizód, fontos szerepet töltött be egy reggeli, vagy egy uzsonna leírása. De nem csak az étkezést említhetném meg, hanem az italozást is, amelyre a mai bejegyzés címe is utal, mely Hemingway Vándorünnep című regényéből való, és amelyben párizsi élményeit foglalta össze. Csakúgy, mint Hemingway, Fitzgerald is gyakran “itatta” szereplőit, gondoljunk csak a húszas évek romlott erkölcsű Amerikájára, melybe a cselekményeit legtöbbször helyezte.

De térjünk vissza az étkezésekre: Dinah Fried amerikai designer egy albumba (Fictious Dishes: An album of Literature’s Most Memorable Meals) gyűjtötte össze azokat a fotóit, melyeket regénybéli étkezések ihlettek. Így elevenednek meg előttünk klasszikus olvasmányaink szereplőinek tányérjai, a Twist Oliver-től, a Moby Dick-en át, egészen A tetovált lányig.

A mai bejegyzésben azt a négy képet szeretném megmutatni, melyeket azok az olvasmányaim ihlettek, melyekről már írtam a blogban. (A képekhez tartozó idézetek nem egyeznek az albumban szereplőkkel.)

Jack Kerouac: Úton

Fictitious_Dishes_ontheroad_WEB

“Megálltunk az út mellett harapni valamit. A cowboy elment, hogy a tartalék gumiját megfoltozza, mi meg Eddie-vel leültünk valami kifőzdében. Harsogó nevetést hallottam, amilyet még soha, és látom ám, hogy egy régi vágású nebraskai gazda jön befelé egy csapat legénnyel; elhallatszott az a reszelős hahotázás a síkság végébe is talán, az egész szürke, poros mindenségbe. Nevettek vele együtt mindannyian. Ő pedig fütyült a világra, de közben teli volt szeretettel mindenki iránt. Azt mondom magamban: Hű, hallgasd csak, hogy nevet az az ember. Ez a Nyugat, itt vagyok a Nyugaton.”

Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában – Swann

Fictitious_Dishes_swannsway_WEB

“De mikor a régmúltból többé már semmi se marad, az élőlények halála után, a dolgok pusztulása után, egyedül az íz és az illat élnek még tovább sokáig, törékenyebben, de elevenebben, anyagtalanabbul, szívósabban és hívebben mindennél – mintha csak lelkek volnának, amelyek idézik, várják, remélik, minden egyébnek romjai felett, s amelyek moccanás nélkül tartják majdnem megfoghatatlan harmatjukon az emlék óriás épületét.”

J. D. Salinger: Zabhegyező

Fictitious_Dishes_thecatcherintherye_WEB

“Semmi nem változik,ami változik, az ember saját maga. Nem az, hogy idősebb lesz, vagy ilyesmi. Nem éppen azért. Csak éppen megváltozik. Mondjuk, most kabátban megy. Vagy az, aki legutóbb a párja volt, most skarlátot kapott, és most más a párja….
Vagy az ember csak elment az utcán egy pocsolya mellett, amin szivárványszínű benzinfoltok úsznak. Úgy értem, az ember kicsit mindig más, nem tudom ezt pontosan megmagyarázni. És ha tudnám is, nem biztos, hogy akarnám.”

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Fictitious_Dishes_thegreatgatsby_WEB

“Gatsby hitt abban a zöld fényben, a mámorító jövőben, mely mindegyre elérhetetlen marad. Ma kisiklott a kezünk közül, de sebaj – holnap majd gyorsabban futunk, majd jobban kinyújtjuk a kezünket utána…
Mígnem egy szép napon…
Mi azonban fáradhatatlanul evezünk tovább, szemben az árral, mely szüntelen visszasodor bennünket a múltba.”

Forrás és még több kép ITT

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s