Csak az különbözik, ami hasonlít egymásra

Imma Monsó, katalán írónő, idén a Typotex kiadó gondozásában megjelenő regénye a Sosem lehet tudni címet kapta. A könyv olyan megválaszolatlan kérdésekre keresimonso110_wk a választ, melyek már évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget: milyennek látnak minket partnereink, mi miként látjuk őket, mennyire ismerjük a másikat, mennyire akarjuk egyáltalán megismerni? Ezeket a dilemmákat pedig néhol a valóság, néhol pedig a mesebeliség szintjén tárgyalja.

Főhőse, Franz Hoozenberger fiatalok ezreinek a problémájával küzd. Az egyetemet elhagyva, diplomáját megszerezve próbálja eldönteni, mihez is kezdjen elkövetkezendő életében. Családja colmar-i házába vonul vissza, ahol különböző tervek kidolgozásával tölti napjait. Nem tudja, mit is akar az élettől, de legfőképp, hogy hol szeretne dolgozni és lakni. Szülei nem szólnak bele dolgaiba, a bátyja Rolf, aki mindig is tudta, mit akar az élettől, tudomást sem vesz róla, Marie, a barátnője, pedig szakított vele.

Magányos napjai egyikén, a családi házat járva, a pincében egy bort talál. Ez az ital azért különleges, mert fogyasztói számára egy nem mindennapi ajánlatot kínál: akik a borból isznak, meghatározott ideig egymás elméjébe költözhetnek. Franz, aki minden percét gondosan megtervezi, hosszas és eredménytelen kutatás után, elhatározza, hogy kipróbálja az elmecserét.

A regény ezen a ponton szakad ketté: Franz gondos, alapos és megfontolt jelleme áll szemben a bor mesébe illő képességével. Főhősünk nem akar akárkinek a fejébe költözni, ezért minden lehetséges partnert végigvesz és leltároz. Melyikünknek ne fordult volna már meg a fejében, hogy mit gondol rólunk a társunk, miként lát minket? Sokak szerint, arra kérdésre, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, csakis akkor kapunk tökéletes választ, ha egy másik ember szemszögéből ismerjük meg magunkat.

789ea8afe7a24dc9928d320abceeb2d7 Franz három lehetséges partnert talál: elsőként a bátyját, Rolfot környékezi meg. A karrierista testvér nem akarja ismerni öccse gondolatait, a második jelölt, az egyetemi barát, Viktor pedig egy nyitott könyv, így Franz nem látja annak értelmét, hogy elméjébe láthasson. A mesebeli hármas „győztes” tagja, a régi ismerős, a megfejthetetlen Uwe lesz.

Az üveg címkéje figyelmezteti fogyasztóit: csakis akkor hat, ha a felek megegyeznek, valamint feltétlenül szükséges kikötni egy időintervallumot, viszont szerződők soha nem beszélhetnek a kísérletről. A borból ivó „elmecserélők” semmire sem fognak emlékezni az intervallum lejárta után, amely egy kissé paradoxon kapcsolatban áll Franz örökös tervezgetésével – minek keresi annyi ideig partnerét, ha úgy sem fog az egészre emlékezni?

A probléma természetesen nem ilyen egyszerű. A kettősség nem csupán a fikció és valóság szintjén figyelhető meg. Az ésszerűség, a racionalizmus folyamatosan szemben áll a véletlenszerűséggel: erre nagyon jó példa Franz gondosan kidolgozott terve arról, hogyan fogja eldönteni jövendő életének részleteit. Viszont, amikor arra kerül a sor, hogy döntenie kell, csakis a váratlanra hagyatkozik.

A regény legfontosabb mondanivalóinak egyike, hogy hiába ismerjük mások véleményét magunkról, hiába gondoljuk azt, hogy társaink változtak, legtöbbször mi formálódunk és változunk. De azt is megfigyelhetjük, hogy csupán tervezgetéssel nem juthatunk előrébb az életben: bármikor közbe léphet a „sors”, a véletlen, ami agyonüti a tervünket, és kizökkenti a megszokottságot egy kezelhetetlen helyzetbe. Hiába tudjuk visszakövetni, hol hibáztunk, sosem adódik meg az a lehetőség, hogy visszalépjünk az időben, és a rossz úti cél helyett, a másikat válasszuk.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s