Volt apámnak egy találmánya: a kókuszdió fagylalt.

Melyikünket ne érdekelné Karinthy Frigyes hétköznapi élete? A harmincas évek egyik legismertebb magyar írójáról, korának “celebjéről,” mindenki tudja, hogy még a villamos is megállt neki a Verpeléti úton, hogy a kávéházig vigye. Ehhez hasonló anekdoták százait hallottuk már, mégsem jelenthetjük ki, hogy jól ismerjük az írót. Ebben segít nekünk fia, Karinthy Ferenc, hisz ki mástól kaphatnánk teljes képet, ha nem attól, aki mellette élt és aki a legjobban ismerte.

06_vaczi_utca Karinthy Ferenc Szellemidézés című művében emléket állít édesapjának: egy szeletet kiragadva a család életéből, a budapesti napokból, a háború előtti időkből, felidézi gyermekkorát és megidézi Karinthy Frigyes szellemét. Egy képet kapunk arról, hogyan éltek, hogyan zajlottak napjaik, még a szülők viharos veszekedései is megelevenednek előttünk, és természetesen a kávéházak is , mint az életforma színhelyei, elmaradhatatlanok a regényből.

A különc témákkal és kutatásokkal foglalkozó író és heves természetű felesége mellett a gyermek, Karinthy Ferenc szemszögéből ismerjük meg a cselekményt. Vajon mit hozhat a jövő egy olyan gyermeknek, aki apja árnyékában próbál boldogulni? Néhol csodálattal, néhol pedig kissé bírálattal beszél édesapja életéről: a helyét nem találó író, keresi magát a világban, és néha ő is követ el hibákat. Fél az öregségtől, fél attól, hogy nem becsülik meg írói munkásságát, borzasztóan fél attól, hogy egyszer majd feledésbe merül a neve, de amitől a leginkább, a halál gondolatától. Utolsó éveiben úgy él, mintha élete végső napjait számolná vissza.

A kissé reményvesztett édesapa egyik legjelentősebb társa, mindentudó elbeszélőként az összes körülményt ismerő fia. Szinte mindenhol jelen van, kívülállóként viselkedik, mégis érezzük jelenlétét. Ott van minden beszélgetésnél, minden gondolatnál, és látja/hallja, mikor Karinthy rég nem látott, halott barátjával Desiré-vel (Kosztolányi Dezsővel) beszélget, aki mint egy látomás jelenik meg a könyvben, s próbál utat mutatni.

zongora: szerkezet, melyben zene feszeng, ezt verve nemes zengzeteket nyerhetsz. Szék: kellemes hely, melybe fenekedet leteheted, benne elterpeszkedhetsz. Rádió: szerkezet, melyben kedves zene s szellemes csevely kellene legyen, de nem ez megy, mert serceg, recseg, herreg s nyekereg. Az ágy röviden fekhely, Darvas kimerítőbb körülírása szerint azonban: emelt hely, melyben elszenderedsz, esetleg betegen fekszel, szerelmeseddel enyelegsz, s melyben tested egyszer megmerevedhet. Ügyesen határozta meg Turcsányi a ma esti baracklekvárt is, Róza néni tiszteletére: nedves, kellemes eledel, melyet egy jeles nej erjesztett, kevert, s tett el melegen cserepekbe, jeges telekre. Végül apámat szólították fel, mondja el, mi az író, s ő rövid tűnődés után így válaszolt: elkeseredett ember, lemezre fekete jegyzeteket tesz, eseteket elemez, jellemeket fest, de ezzel keveset keres.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s