KÖLTÉSZET NAPJA

József Attila: Távoli ének

Ajkam hiába is haraptad, 
Lehámlik róla már a bőr. 
S emlékemen se csókol ajkad, 
Csak úgy piroslik messziről.

Csak úgy piroslik messziről, mint 
Lámpás sötét mezőbe lenn, 
Hol már nincsen nap és idő sincs, 
Fölötte néma végtelen.

S a lámpás zárt üvegje koppan, 
Rászáll nehány szép éjbogár, 
Rászáll, futos, lehull halottan: 
A lángra mind halott-sovár.

S a lámpás ég piros szinében, 
Fölötte hűvös szél suhan, 
A Távol száll a véren, éren 
És szívem megremeg busan.

Ajkad nekem csak úgy piroslik, 
Mint messzi vágy fájó sziven. 
Tört színe nem vakít, nem oszlik, 
Csak ring a bánat mélyiben.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s