Capote: A fűhárfa

capote2

Az utóbbi időszakban (teljesen véletlenül) szinte csak amerikai írók regényeit/elbeszéléseit olvastam. Ezek a választások általában véletlenek, csak úgy leemelek egy példányt  a polcról és elhatározom, hogy most igenis ezt fogom olvasni. Így történt most is, mikor megtaláltam a könyvespolcomon, a már egy éve újra és újra más helyet kapó, Capote Álom luxuskivitelben című kötetét, ami a két kisregény (Álom luxuskivitelben, A fűhárfa) mellett, még tizenegy elbeszélést tartalmaz (Az éjszaka fája, Miriam, A fejetlen héja, Több dobás nincs, Gyerekek születésnapi díszben, A Mágus, Virágos ház, Gyémántgitár, Karácsonyi emlék, Az Éden ösvényein, A Hálaadás-napi vendég). Mikor megvettem ezt a kötetet, elsősorban az Álom luxuskivetelbent szerettem volna elolvasni, de nekiálltam és nem hozta a hozzá fűzött elvárásaimat (meglehet, a film miatt állítottam ilyen kötelezettségeket), elkezdtem a másik kisregényt olvasni, amiről egészen idáig nem is hallottam.

capoteTruman Capote (1924-1984), amerikai író, 1948-ban vált igazán ismertté, az önéletrajzi ihletésű, Más hangok, más szobák című regényével, későbbi sikerét az Álom luxuskivetelben, a Hidegvérrel című könyveinek köszönhette.

A fűhárfa című kisregény számomra kissé szokatlan és különös hangulatot árasztott. Egy amerikai, vidéki városkában járunk, ahol világos színű házak, zöld kertekkel övezik a poros utcácskát, ahol szinte egy lélek sem jár. Nyár van és meleg, csak a szél hangját hallani, ahogy megkocogtatja a verandára benyúló, hatalmasra nőtt fa leveleit. A “házunkat” csak haloványan éri a nap, szellőzetlen a levegő. Egy unatkozó, tizenegy éves fiúcska járja a házat és leskelődik.bc36dd32fba329cc825bbaa49eaf2a3f
Az első pár oldal után viszont valahogy már érezzük, hogy ebben a nyugodtnak tűnő világban, nincsen minden rendben. Főszereplőnk, Collin, szülei halála után a nagynénjeihez Verena és Dolly Talboo-hoz és annak furcsa barátnőjéhez, Catherine-hez kerül. Collin gyerekként nem képes felmérni szülei elvesztésének súlyát, megtetszik neki ez a mesebeli világ, legfőképp Dolly és Catherine varázslatos alakja.
Az olvasónak be kell látnia és el kell fogadni a szereplők és a történet abszurditását. Dolly állandóan a haját vágja a rózsaszínű szobájában, gyógynövényeket gyűjt, amikből gyógyszert főz. Catherine, a néger barátnő, magát indián származásúnak mondja, fogatlan. Verenát csak a pénz érdekli, van is elég neki, mégis üzletet akar csinálni Dolly gyógyszerfőzéséből. Konfliktusuk következménye, hogy Dolly, Catherine és Collin a közeli erdőbe szöknek, ahol egy faházban telepednek le. A városiak Verena utasítására üldözőbe veszik őket.
Az abszurditást fokozza Capote túlságosan is realista stílusa, ami megakadályozza, hogy akár csak egy másodpercre is, de ne higgyünk a történetnek. Maga a kisregény lassú lefolyású, ne várjunk izgalmakkal teli akciókat, mégsem unatkozunk olvasás közben.

De hiszen mi vagyunk a szél… Összegyűjti és emlékben tartja mindnyájunk hangját, aztán fecseg-susog a lombok közt meg a réten.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s