“Ha tudni akarod az igazat…”

Mikor már útra készen álltam, megvoltak a táskáim, meg minden, megálltam egy percre a lépcső tetején, és még egyszer végignéztem azon az átkozott folyosón. Majdnem elbőgtem magamat. Nem tudom, miért. Felvettem a piros szarvasölő sapkám, az ellenzőjét hátracsaptam, ahogy szoktam, aztán elüvöltöttem magam teljes torokból: – Aludjatok csak, hülyék! – Fogadni mernék, felvertem minden hülye állatot azon a folyosón. Aztán elhúztam a csíkot. Valamelyik balfácán elszórta a földimogyoró héját a lépcsőn, majd kitörtem a nyakam

Azt hiszem, egyik olvasómnak sem kell bemutatnom J. D. Salinger bestsellerének főszereplőjét. Holden Caulfield a helyét nem találó, útkereső kamasz megtestesítője.
Főszereplőnk és egyben a regény elbeszélője, nehezen megérthető tinédzser. A történet legelején már azt is megtudjuk róla, hogy a negyedik iskolájából csapják ki, s szülei mit sem tudnak róla, társaival és tanáraival nem jön ki jól, kevés olyan dolgot sorolhatnánk fel, ami a szívéhez közel áll.
Rosszul tanul, s ez az egyik oka, hogy újból iskolát kell váltani. A másik az, hogy sehol nem érzi jól magát, legfőképpen emberek közt. Ezért úgy dönt, hamarabb megy haza, mint kellene, s ezzel elkezdődik háromnapos kalandja a nagyvárosban.

35dfa06fbfe61519291d76207ce9c630 85534e43428edbc506b0dfe171186fb6 ae818d86b1fd6c4790b7811c946a32bc

Csak úgy, mint a mesékben, Holden három napot tölt el bolyongva, hontalanul a nagyvárosban. Nincs senkije akivel beszélhetne, senki, aki megérthetné. Az emberek, akikkel érintkezésbe lép, eleinte megfelelőnek bizonyulnak a kaland végrehajtásában, ám minden egyes “találkozás” után rá kell jönnie, hogy hazug emberek veszik körül. (Gondoljunk csak a liftes emberre, aki lányt ajánl neki, mégis be akarja csapni.) Holden megpróbál felnőttként viselkedni -csak úgy, mint a többi fiatal az ő korában- ez mégis hiábavaló kísérletnek bizonyul. Minden egyes csalódás után, megpróbál újra reménykedni: haza nem mehet, bármennyire is szeretne a húgával találkozni, nem akarja, hogy a szülei rájöjjenek, mi is történt az iskolában és ezért a város különböző pontjain keresi a megoldást (park, múzeum).

Ha amerikai regényt olvasok, valahogy mindig megcsap a közömbösség, a tárgyiasság szele. Azok az amerikai írók, akiktől eddig olvastam, mégis el tudták érni nálam, hogy átérezzem a szereplők életét, akármennyire is objektív volt a nézőpont. Ennél a könyvnél azonban valahogy sosem tudtam beleélni magam Holden szerepébe, s ehhez rengeteg mozzanat hozzájárult: A világ, amelybe belelépünk, épp most heveri ki a háborús traumáit, ezért ez a világ érzéketlen, közönyös, s bármennyire is próbálja elhinni az ellenkezőjét főszereplőnk, mindannyiszor kudarcra van ítélve. Hiába bizonygatja saját magáról is az ellenkezőjét, valamiért furcsa légkör lengi körül: Caulfield frusztrált, hangulatingadozásai vannak, állandóan magát hibáztatja az öccse halála miatt, akivel nem törődött eléggé, s akivel nem foglalkozott eleget. Az egész világot hibáztatja saját sikertelenségéért.

A másik, s számomra a legfontosabb elidegenítő effektus ez a mondat:

Állatian tudok hazudni, ilyet még életedben nem láttál. Rémes.

Hogyan higgyük el mindezt – a new yorki bolyongást, a hotelt, a bárt – ha tudjuk róla, hogy ennyire jól hazudik. Ezt pedig a cselekmény is elhiteti velünk, hisz olvashatjuk Holden elképesztő történeteit saját magáról, az iskolákról, a családról, a világról. Főszereplőnk ragaszkodik a hazugságokhoz, a mesékhez, csakúgy, mint a gyermekkorához – retteg attól, hogy egyszer ő is felnő és beleolvad ebbe a közönyös világba. Ez azért is fontos, mert Holden – én úgy vélem – valamennyire elhiszi magáról, hogy mennyire érett, bölcs gondolkodású, és hogy mennyire világa felett áll. Egy pillanatig, miután felkereste húgát, azt a személyt, aki segíthetne neki, azt hisszük, sikerül Holdennek. De ahogy ő csalódott –számtalanszor – az emberekben, az olvasónak is kell: ezt a történetet egy ideggyógyintézetből meséli el nekünk.

Csak valami olyat kell mondani, amit senki se ért, és akkor mindenki megteszi, amit az ember akar.

Az íróról

2814f6a2fbd9f5d698e6019b7711403a

Jerome David Salinger 1919. január 1-jén New Yorkban, zsidó származású, kereskedő családban. Manhattanben nevelkedett, ám nyugtalan gyerek lévén, katonai iskolába küldték. Az iskolát hamar elhagyta, Európába ment, ahol a húsfeldolgozást tanulmányozta, ám egy idő után, elhatározta, hogy más utat keres az érvényesülésre. Egyetemi éveit New Yorkban, és a Columbián töltötte. Megnősülése után, a második világháború kitörésével európai hadszíntereken harcolt és részt vett a normandiai partraszállásban. Leszerelése után elvált, színházi lapot szerkesztett, háborúban átélt borzalmakat soha nem írta meg. Első igazi áttörését az Ilyenkor harap a banánhal című műve hozta meg, de hamar visszavonult a nyilvánosság elől. Az 1951-ben megjelent Zabhegyező után, kultikus figurává vált. 1965 után már nem publikált, menekült a világ elől, szobájába zárkózva élt. 2010-ben hunyt el. (forrás:cultura.hu)

Advertisements

One thought on ““Ha tudni akarod az igazat…”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s