"Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor."

Szabó Magda: Für Elise

A korábbi bejegyzésemben már megismertettem veletek az írónő életpályáját és a könyv fülszövegét, valamint a linkre kattintva akár az egész könyvet elolvashatjátok.

55174ca0547ec173c5e1a8ef50bf9069

Szabó Magda kedvenc íróim egyike (a többiről majd később). Még nem sikerült az egész életművet elolvasnom, de szándékomban áll. Számomra ezek a könyvek több újraolvasás után is ugyanolyan élményt nyújtanak. Néhol megrázóak, esetleg szívszorítóak, de tanulságosak is és ami a legfontosabb, letehetetlenek. Olyan társadalmi és korproblémákat dolgoznak fel, amik akár a XXI. században is megállnák helyüket.

Viszont ha választanom kellene közülük, biztosan a Für Elise lenne a legkedvesebb.

Többen úgy gondolják, hogy ez a regény az írónő egyik legvitatottabb, legrejtélyesebb műve. Mielőtt leírnám, miért, meg kell ismernünk a szereplőket és a körülményeket.
Az első világháború után járunk Debrecenben. Már mindenki számára világossá vált, hogy az eleinte oly ünnepelt világégés korántsem hozta el a várt békét és a harmóniát. Nincs olyan civil a hátországban, akinek az életét ne forgatta volna fel a háború. A frontról hazatérő csonka katonák és a határelcsatolások okozta szörnyűségek nehezítik a mindennapokat. Ebben a feje tetejére fordult világban csöppenünk a Szabó család életébe.

“A történelemnek nincs telefonszáma, fogadónapja sincs, a történelem folyamat, amelynek vagy elkapod a megfelelő pillanatát és úgy cselekszel, ahogy tisztességes ember cselekszik, vagy az idő átejt a szitán, és hiába iparkodol, nem viszed semmire.”

Az édesanyát, Jablonczay Lenkét már a Régimódi történetből ismerjük, az áldott jószívű édesapa pedig a városban rendkívüli tiszteletnek örvendő Ágyai-Szabó leszármazott. A két gyermek Dódi (az írónő maga) és Cili, a trianoni árva.

Bogdán Cecília Zentán élt szüleivel egészen a világháború végéig. A trianoni határok felállításával azonban a család úgy döntött, hogy visszaszöknek Magyarországra. A határon mindkét oldalról lőtték őket, s a kislány csodával határos módon, túlélte, így a magyar állam gondozásába került. Egy budapesti út alkalmával látta meg őt Szabó Elek, s tért vele vissza Debrecenbe.

“Csaknem két évtized telt el,mire az anya észrevette,másik istenadta tehetsége gyakorlására nem kell nógatnia a kislányt , a mesemondás képessége,a fantázia tündérmutatványai biztatás nélkül is beépültek az életébe.”

Cili színre lépésével az egész család élete felfordul. Míg eddig Dódi birtokolta a szülők központi figyelmét, addig az új kislány kalandos története sokkal érdekesebbé vált, s Dódi elvesztette “hatalmát”. Ám a gyerekeknek sem kellett sok idő, hogy összebarátkozzanak, s a féltékenység önzetlen testvéri szeretetté alakult át.

“Valami misztikus egymásra ismerésben váltunk ikerpárrá, zavart boldogsággal kapaszkodtunkössze, mert mindketten mást akartunk, mint amit éltünk, Cili voltaképpen azt, ami valaha volt, én azt, ami még csak eljövendő: egyikünk egy elveszett, másikunk egy meg se kezdődött életet.”

bc45ca285e828bfcee140d557a298aa2

Most már együtt kellett megküzdeniük a Kisasszonygyárral, a Gidipacallal, az egész élettel. Átélt szerelmek és csalódások szépségei és keserűségei szépítik meg kapcsolatukat. Magdolnának a tudás megszerzése ad a jövőben is biztonságot, míg Cili, akinek szerelme soha nem lehet viszonzott, a híres karmesterrel, Tonellivel való házasságba menekül.

“Valamiben kezdettől különböztünk: én mindent elmondtam neki, őt minden érdekelte, ha kértem, adott tanácsot, ha látta, szenvedek, vigasztalt, olyan természetesen átvette félbolond rögeszméimet, mint egy útibőröndöt, segített cipelni. Hogy benne mi zajlik, arról hallgatott, mindent elmondott, ami látható volt, lemérhető, de a háttérnek még a mozgó árnyékait is eltakarta. Cili sose volt közlékeny, magunknak kellett kitalálnunk, hol segítsünk, ha valami baj érte, alapélményeim közé tartozik, hogy felmászott a fára a kertben, és leestében majd csontig súrolta a térdét, a vércseppek árulták el, mi érte, meg hogy szokatlan időben friss zsebkendőt kért, amelyet aztán sokkal később a szennyes közé csempészve találtunk meg, a vér a kánikulában, mint az enyv, száradtában megmerevedett, nem is hasonlított önmagához az a bánatos zsebkendő. Cili józan volt, tárgyilagos, minden, ami én akkor még nem, kezdettől tisztán látta saját helyzetét, és bármi történt, fékezte indulatait, valahogy terhére ne legyen már szándéka ellenére valakinek.”

Ez a regény mégsem kizárólag önéletrajzi dokumentum.  Furcsa dolog, hogy az írónő egyik életrajzírója sem említi Cilit, a féltestvért, akit az édesapa egy otthonból vitt haza, neveltetett, s akiből világhírű énekes lett. Cili élete maga a rejtély: sokan vélik, hogy szerelme, Textor Ádám, szintén az írónő kitalációja, de a híres Tonelli mester sem létezhetett, vagy legalábbis nem találunk róla semmilyen információt.

Szabó Magda célja az volt, hogy minden titkát feltárhassa az olvasói számára. Mégsem memoár, hisz a valós gondolatokat, történeseket egy fikciós világba helyezte át. Ez a kettősség az egész műben fellelhető: Cili Dódi ellentéte, ellenpólusa, a Szabó család otthonában a klasszikus műveltség a vallási tradíciókkal vetekedik, az anya érzelmeinek elfojtása, míg a kislányok regényszerűen fantáziálnak.
A család nem foglalkozik a napi politikával, mégis pontos korrajzot kapunk a történelemről: Dódi arról álmodozik, hogy meggyilkolja a román trónörököst, Cili és Ádám, mint trianoni árvák, s a német befolyás erősödése az osztrák levelezőpartneren keresztül.
Cili és Dódi, nem csak személyiségükben ellentétek, hanem sorsukban is. Habár nem tudjuk pontosan, mi történt később Cilivel, de az írnő gyakran utal rá, hogy korán életét veszti, s míg ő boldogtalan, addig Dódi alakítani tudja sorsát.

Néhány kutatás és interjú alapján Cili alakja egy gyermekkori barátnővel, Mikes Edittel lehet azonos, akit nevelt testvéreként emlegetett az írónő.

“Ha Amalfiban járok, ülök a sírja mellett, és eltűnődöm rajta, mire vittem ezzel az eszméletlenre pallérozott műveltségemmel Cili elsődleges jósága nélkül. Én csak ütöm a követ, ütöm a követ az öklömmel, hogy keljen fel és jöjjön vissza, és gyakorlatlanul síró szememből ömlik a könny.”

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s