Kemény Zsófi: Metró

Egyszer úgyis összefuttok, cfe2e9a913f270d04060dedfc9032a2f
ha nem most,
hát tíz év múlva nyáron,
ezt nem úszod meg,
a metróban mindig
hűvös őszi szél fúj,
a tábla kérdez, hogy mégis merre,
te döntesz, persze rosszul,
bár a bérleted talán nem is lenne
érvényes a jó irányba,
átmetrózod a rég lejárt telet,
szenvedsz, de úgyis hiába,
mert az ébredő tavaszban
mindenképp boldog leszel,
küzdhetsz ellene, falat kaparhatsz,
sírhatsz is, de megérzed azt a levegőt
és boldog leszel, te szerencsétlen,
te boldogtalan.

Advertisements

vagyok aki vagyok

Erdős Virág verse

– józsefvárosi szelfik –

madárnak kád vagyok buzgó kis gyomoknak itóka
elsüllyedt kapukulcs dobozos sörről a nyitóka
elgázolt szandál ki pultoslány szeretne lenni
soundra gyűjteni hétvégén mekiben enni

gurulós bőröndben utazó éltető hulladék
kirobbant nyál vagyok tüntető altesti váladék
vehető jel után kutató kényszeres tekintet
koton a földön: egy tag aki előre beintett

silent hill karakter vagyok egy bebukott küldetés
megunt vagy feleslegessé vált kezdetű hirdetés
utcácskák mocska ki jogról meg sotéről álmodik
vidéki rokon ki nem jut el sellyétől sámodig

játszótér rendje de úgy is mint egymással bánás
felázott paplan egy fekhelynyi darabos hányás
büntető szökőkút elcsúszás rettentő veszélye
parkőrök hazája közterületisek szeszélye

hiányzó hinta egy körömmel széttegelt mászófal
fájdalmas anya egy ordítva libikókázóval
rühes kis béka ki hiába löki hogy kelep
szürke és otthonos színesfémátvevő-telep

alu és réz vagyok szabad és szigetelt légvezeték
súlyommal hajtom a teremtés bedöglött gépezetét
feláras vaslábas helyett csak egy nyúzott kábel
minden kis faszszopó úrhatnám káinnak ábel

HHH vagyok a kikúrálhatatlan hebegés
nem embernek való súlyok közt fél óra lebegés
beszakadt rámpa az élethez úgy ámblokk béna
oszlopra ráolvadt kuka egy szétrobbant véna

más világ vagyok a más baja hepája éce
kétezer év után kiérdemelt külön véce
gyanús kis pukli a járdán egy problémás anyajegy
kislány ki elindul világgá szétnéz és hazamegy

letakart seb vagyok aszfaltfolt aszfaltfolt hátán
szebb jövő közműves vályogház szentmártonkátán
kidobott pénz vagyok szeméttel feltöltött murva
szobalány grantchester village-ben zürichben kurva

night of the living dead remake-ből kiszökő szembeszél
szólásra nyíló száj vagyok még bekussol nembeszél
szivárgó szatyor egy kék bomba amit majd elhagyok
basszus a fülben a lábdob hogy vagyok a-
ki vagyok

indázó drótok egy városnyi robbanó szerkezet
üzi a falon én tudom csak hogy honnan érkezett
dühös kis romokból vagyok a szépülő tanyátok
folyt köv most annyi hogy anyátok anyátok anyátok

Ady Endre: A Halál rokona

Én a Halál rokona vagyok,c84f1abf3b526e558890fa42e5dc9fcb.jpg
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Szeretem a beteg rózsákat,
Hervadva ha vágynak, a nőket,
A sugaras, a bánatos
Ősz-időket.

Szeretem a szomorú órák
Kisértetes, intő hivását,
A nagy Halál, a szent Halál
Játszi mását.

Szeretem az elutazókat,
Sírókat és fölébredőket
S dér-esős, hideg hajnalon
A mezőket.

Szeretem a fáradt lemondást,
Könnyetlen sírást és a békét,
Bölcsek, poéták, betegek
Menedékét.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

Quote

Havazni kezd. A házak
mint felfordult bálnák
nyúlnak el hirtelen támadt
tengermélyi csendben.
Odakint a szélben
nejlonszatyor bolyong.

Felhők puffadt trapézai lógnak
a horizont felett.
Rád gondolok. Csípőd síkságán
a folyótorkolatra. A tengerre
és a fehér madarakra.
Kabátomra, hajamra szitál a hó.

(Babiczky Tibor)

Závada Péter: Pesti sampon

(reklám)

95c3668dedcad7b25d24bf613b9ad2d0.jpg

Oktogon. Felhők szűrte fény.
Napsáv a Cafék üvegén.
A sarkon barna hajszalon
mereng a bíbor hajnalon.

Blahán tél. Szürke homless-ek.
Min egy nagy náthás orr, csepeg
a kőkút. Taknya fölbuzog.
Sár. Vonyító mínuszok.

Deák. Száz nikkel kisgyerek:
Demszky-pózna rengeteg.
Friss sebként tátong a Gödör.
Pultos lányt fejfájás gyötör.

Móricz. Borús ég. Ködpamacs.
Villamos csöng. Ásít a Match.
Délibáb, csalfa látomás:
egy munkás metróárkot ás?

Kálvin tér. Szitáló havak.
Járda-tetris: műkő, falap.
A közöny aszfaltozta lét
építi néma hostelét.

Moszkva tér. Hétköz. Napsütés.
Dreherrel kever snapszot és
sütőrumot a virradat
egy McDonald’s-boltív alatt.

Baross. Lágy szellő andalít.
Egy bágyadt éjjel-nappalit
épp légüresre fosztanak:
egy mindennapos mozzanat.

Úgy vont a beton szinte fáj.
Kovalens kötés: egy laza
sejtstruktúrába integrál.
Inkább otthon, de nem haza.

Karinthy Frigyes: Álom

Karinthy Frigyes 1938. augusztus 29-én hunyt el Siófokon.

 

daa256f299836d55caa142a88e89fe97.jpg
Isabelle Bryer

Álmomban csónakon futottam
És kihajoltam
Tizenhat éves voltam
És csónakom fehér vízen szaladt
láttam egy várost a víz alatt.
És láttam erdőt a levegőben
És láttam kísértetet lepedőben.
S távol a kék és tiszta eget
És csillagokat és fellegeket.

És kinyújtottam a körmöm
Ezer méter hosszúra
És karmoltam a felhőt, úgy-e fura?
De én látni akartam
És egy csillagot lekapartam.
De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt
S belőle genny és aludt vér folyt.
S acsarkodva téptem az eget
És éreztem folyni vért, ragadót és meleget.

Ordítva felébredtem
Hát a mellemet martam,
Kiszakítottam, felkapartam
És folyt a vér –

Több, mint amennyit álom,
Több, mint amennyit élet,
Több, mint amennyit egy kis dal megér.

Professzionalizmus a kortárs magyar irodalmi életben (I.)

Mesterszakos diplomamunka / ELTE Bölcsészettudományi Kar, 2018

Bevezetés

„Igaz, hogy nő vagyok, igaz, hogy foglalkoztatott; de milyen professzionális tapasztalatokat szereztem? Nehéz megmondani. Az én professzióm az irodalom (…)” (Woolf 1969)

Virginia Woolf 1931-ben megjelent „Professions for Women” című esszéje azt a kérdést firtatja, mik a feltételei annak, hogy a nő beléphessen az értelmiségi hivatást gyakorlók közé. (Séllei 2011) Dolgozatomban nem a nők irodalmi professzionalizációját vizsgálom, azonban érdemes megfigyelni, hogy Woolf miképp határozza meg ezt a folyamatot, s miként képzeli el a „hivatásos írót”.

Virginia Woolf pályája kezdetén könyvkritikákat és könyvismertetőket írt újságoknak. Esszéjéből kiderül, hogy ugyan fizetést kapott írásaiért, magát még nem tartotta professzionális szerzőnek. Professzionális tapasztalatokkal rendelkezik, ugyanakkor hivatalos íróvá válásának kezdetét azzal az eseménnyel határozza meg, amikor csupán regényeket írt már, és a regények eladásaiból fizetést kapott.

„Regényíró lettem – nagyon furcsa dolog, hogy miután elmesélsz egy történetet,
kapsz egy autót. Még furcsább, hogy a történetmesélésnél nincs elbűvölőbb dolog
a világon. Sokkal kellemesebb, mint híres regények recenzióját írni. Ha engedelmeskedem a titkárnődnek és elmondom neked a professzionális regényírói
tapasztalataimat, akkor muszáj beszélnem neked arról a nagyon furcsa élményről,
ami regényíróként történt velem. És ahhoz, hogy megértsd, először el kell képzelned a regényíró lelkiállapotát. Remélem, nem adok ki szakmai titkokat azzal, ha azt mondom, hogy a regényíró legfőbb vágya, hogy olyan tudattalan legyen, amennyire csak lehetséges. Rá kell vennie magát az örök letargia állapotára.” (Woolf 1969)

Ahhoz, hogy egy szerző professzionálissá válásának folyamatát megvizsgáljuk, elengedhetetlen, hogy egyéni példákat vegyünk figyelembe: vannak olyan szerzők, akik – Virginia Woolfhoz hasonlóan – a fizetéstől teszik függővé a professzionalizmust, de akadnak olyanok, akik az iskola elvégzésétől, míg mások a szakmai elismeréstől, esetleg díjak elnyerésétől.

„Az egyetlen dolog, amit el kell képzelned magadban – az egy lány a hálószobában egy tollal a kezében. Csak balról jobbra kell mozgatnia a tollat- tíz órától egyig. Aztán egyszer csak eszébe jut, hogy megtegyen valami egyszerű és olcsó dolgot – összehajt néhány oldal papírt, beleteszi egy borítékba, rátesz egy egypennys bélyeget, és bedobja a borítékot a sarkon lévő piros levelesládába. Így lettem újságíró, és az igyekezetem elnyerte jutalmát a következő hónap első napján – dicső nap volt ez a számomra -amikor egy levél érkezett a szerkesztőtől, ami egy csekket is tartalmazott 1 font 10 shilling és 6 pennyről.” (Woolf 1969)

Szakdolgozatomban a kortárs magyar irodalmi élet professzionalizációját vizsgálom: arra voltam kíváncsi, hogy a hagyományosnak mondott szakmákkal (például az orvostudománnyal vagy a jogtudománnyal) összehasonlítva, hogyan zajlik az irodalommal foglalkozók professzionalizációs folyamata ma Magyarországon. Érdekelt, hogy melyek azok az intézmények és szereplők, melyek befolyásolják az irodalom keretein belül dolgozók munkáját, de legfőképpen az, hogy milyen elképzelések élnek szakmai körökben arról, hogy mit jelent profi írónak lenni.

Egy professziónak társadalmi és gazdasági természete van. Olyan speciális hozzáértést igénylő területet határol körül, ami a közös tudásból, bölcsességből és a tömegkultúrából szerzi alapjait (vagyis a múló trendek és divatok is meghatározzák egy foglalkozás természetét) (Strychacz 1993). Ebből következik, hogy Strychacz az irodalmi professzionalizmus vizsgálatakor olyan modern regényeket (például Dreiser Amerikai tragédiáját) használ, melyek az irodalmi professzionalizmus kialakulásával egy időben születtek, s melyek íróit már professzionális szerzőkként definiálták kortársaik. Ugyanakkor az avantgárd művészeknél is megfigyelhető a „professzionális művész” cím használata, hiszen azért váltak professzionálisokká, mert megkövetelték a közönségtől, hogy támogassa őket, cserébe pedig reagáltak a társadalmi változásokra. (Strychacz 1993)

Strychacz (1993) az irodalmi professzionalizmus meghatározásánál nemcsak a szerzőket veszi figyelembe, hanem magát is, mint egyetemi professzort, akit akadémiai professzionalizmussal ruházz fel. De professzionális szerzők műveinek olvasóit is a profi kategóriába sorolja. Szakdolgozatomban, hasonlóan Strychacz kutatásához, figyelembe veszem az irodalmi professzionalizmusnak olyan megközelítését is, mely nem csak a szépirodalomhoz köthető, hanem az alkalmazott írás gyakorlatához is. Érdekelt, hogy mi alapján különböztethető meg, ha egyáltalán megkülönböztethető, a szépirodalmi és alkalmazott írás professzionalizmusa.

Felmerül a kérdés az alkalmazott írás professzionalizmusával párhuzamosan, vajon kritériuma-e a professzionalizmusnak, hogy fizessenek az írónak az írásért. Hegedűs Robin Az író mint vállalkozó címűtanulmányában (2016) megállapítja, hogy azoknak a kortárs magyar szerzőknek, akik részt vettek a kutatásban

„fő motivációja művészeti érték létrehozása, és a válaszadók közel fele szerint a gazdasági haszonszerzés egyáltalán nem fontos tényező a szépírás tekintetében – fő célként senki sem jelölte meg ezt a kitöltők közül. A presztízs szerzése fontosabbnak tűnik az anyagi haszonnál, mely a mezőn belüli elhelyezkedést és elismertséget jelenti. A listavezető művészi érték létrehozásához a megkérdezettek kétharmadának (66%) nem változott a hozzáállása, ugyanúgy a legfontosabb tényező maradt, mint pályájuk kezdetén. A többi megkérdezett pedig inkább afelé hajlott, hogy még fontosabb lett számára az idők során (23%).” (Hegedűs 2016)

Kutatásom középpontjában elsősorban a kortárs irodalmi élet áll: a magyar irodalom intézményei, az írószervezetek és az íróakadémiák. Véleményem szerint ezek a körök mind hozzájárulnak és befolyásolják a professzionalizációs folyamatot. Az íróképzés mellett kitérek az elismerés különböző formáinak meghatározására is. Emellett fontosnak tartom bemutatni, hogy azonos foglalkozást űzők minden esetben olyan társaságot alkotnak, melyek kizárják, hogy tagjaik szabadon ki-be járhassanak, illetve hogy laikusok és amatőrök belépjenek köreikbe. Ezért a magyar kulturális elit helyzetét és jellemzőit is szeretném bemutatni.

(…)

Ahhoz, hogy megvizsgáljam a kortárs magyar irodalmi élet professzionalizációs folyamatait, tíz, Budapesten élő íróval készítettem interjút. A fentiekben felvázolt, professzionalizmushoz köthető fogalmak és kérdések segítségével, majd az interjúk eredményeinek feldolgozásával mutatom be az irodalmi professzionalizmus néhány (magyar) modelljét.  Az interjúk kérdéseivel az írói életutakat szerettem volna minél
részletesebben megismerni. A megkérdezettek között egyaránt találunk fiatal és az idősebb generációhoz tartozó szerzőt, de szépírót és populáris irodalommal foglalkozó írót is. A kutatásban tíz szerző vett részt: Péterfy-Novák Éva, Ugron Zsolna, Kemény Zsófi, Fábián Janka, Parti Nagy Lajos, Nádasdy Ádám, Babiczky Tibor, Totth Benedek, Egressy Zoltán, és Gyurkovics Tamás.

források:

Hegedűs Robin (2016): Az író mint vállalkozó. Kultúra és közösség. IV. folyam VII. évfolyam 2016/IV. szám. Letöltés dátum: 2017.03.10, forrás: http://www.kulturaeskozosseg.hu/pdf/2016/4/01.pdf

Strychacz, Thomas (1993): Modernism, Mass Culture, and Professionalism.
Cambridge University Press. Cambridge.

Woolf, Virginia (1969): „Professions for Women”. Collected Essays II. Szerk. Leonard Woolf. Chatto and Windus. London.